Thaiföldet csapadékhiányos időjárás sújtja. A fogyasztásra szánt vízzel való takarékoskodás érdekében a Nemzeti Vízügyi Hivatal (ONWR) felszólította az ország gazdálkodóit, hogy térjenek át „olyan növények ültetésére, amelyek kevesebb vizet használnak és gyorsan betakaríthatók”.

Az összesített csapadékmennyiség mintegy 40 százalékkal kevesebb a normálisnál, ami vízhiánnyal veszélyeztet – közölte Surasri Kidtimonton, az ONWR főtitkára a thaiföldi nemzeti vízügyi hivatal által kiadott közleményben.

Kidtimonton szerint az ország vízgazdálkodásának „a fogyasztásra szánt vízre”, valamint „a főként évelő növények termesztésére szánt vízre” kell összpontosítania. Az évelő növények olyan növények, amelyek a betakarítás után visszanőnek, és az egynyári növényekkel ellentétben nem kell őket minden évben újratelepíteni. Az ország egyik legfontosabb exportcikkeként számon tartott rizs azonban az utóbbi kategóriába tartozik.

A termesztett nyers rizs minden kilogrammjához átlagosan 2500 liter vízre van szükség. Ehhez képest az alternatív növények, mint például a köles, 650-1200 liter vizet igényelnek ugyanahhoz a betakarított mennyiséghez.

A rizspiacon kialakuló problémákat tovább tetézi, hogy India a múlt hónapban betiltotta a nem basmati fehér rizs exportját, a kormány szerint a lépés célja a „megfelelő kínálat” biztosítása volt a hazai piacokon.

India a világ vezető rizsexportőre, és a globális rizskereskedelem 40 százalékát adja, a tilalom várhatóan milliókat érint.

A rizs globális ára tovább emelkedhet abban az esetben, ha a thaiföldi rizstermelés jelentősen csökken az előző évhez képest. Azt azonban még nem tudni, hogy a thaiföldi gazdák követni fogják-e az irányelvet.

„A thaiföldi gazdák a jelenlegi magas globális rizsexportár-környezet miatt még mindig dönthetnek úgy, hogy rizst termesztenek” – mondta Oscar Tjakra, a Rabobank vezető elemzője a CNBC-nek.

Nehéz pillanatban érkezhet az újabb drágulás. A rizs ára már most is évtizedes csúcson mozog, részben a szűkebb kínálat miatt, mivel vonzó alternatívává vált az orosz-ukrán háború kirobbanását követő gabonahiány miatt.

A párizsi székhelyű szervezet szénpiaci elemzése alapján a kereslet „a gyengébb világgazdasági helyzet ellenére nőtt, elsősorban azért, mert a világ számos részén könnyebben elérhető és viszonylag olcsóbb, mint a gáz”.

Összességében az IEA szerint 2022-ben 10 440 terawattórányi áramot állítottak elő szénből, ami a bolygó villamosenergia-termelésének 36 százalékát teszi ki. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a szénfogyasztás 2023-ban is a tavalyi rekordérték közelében marad.

Földrajzi szempontból 2023-ban vegyes lesz a kép. „Régiónként az idei év első felében az Egyesült Államokban és az Európai Unióban a korábban vártnál gyorsabban – 24 százalékkal, illetve 16 százalékkal – csökkent a szénkereslet” – áll az IEA jelentéséhez csatolt közleményében.

A két legnagyobb fogyasztó, Kína és India kereslete azonban több mint 5 százalékkal nőtt az első félévben, ami több mint ellensúlyozta a máshol tapasztalható csökkenést – tették hozzá.

A szén fosszilis tüzelőanyag. Használata jelentős negatív hatással van a környezetre, miközben a nemzetközi megegyezések és irányelvek révén az országok pont a károsanyag-kibocsátást próbálják csökkenteni.

Az Egyesült Államok Energia Információs Hivatala (U.S. Energy Information Administration) figyelmeztetésként egy sor, a szén elégetésével kapcsolatos kibocsátást sorol fel, beleértve a szén-dioxidot, a kén-dioxidot, a részecskéket és a nitrogén-oxidokat.

„A szén az energiaágazat szén-dioxid-kibocsátásának legnagyobb egyedi forrása, és Európában és az Egyesült Államokban a tiszta energiaforrások növekedése miatt a szénfelhasználás strukturális csökkenésnek indult” – közölte Keisuke Sadamori, az IEA energiapiacokért és energiabiztonságért felelős igazgatója. 

„Ázsiában azonban továbbra is makacsul magas a kereslet, még úgy is, hogy számos keleti gazdaság jelentősen növelte a megújuló energiaforrásait” – tette hozzá.

A jövőre nézve Sadamori szerint „nagyobb politikai erőfeszítésekre és beruházásokra” van szükség ahhoz, hogy a tiszta energia használata és az energiahatékonyság növelése révén csökkentsék a szén iránti keresletet azokban a gazdaságokban, ahol az energiaszükséglet egyre nagyobb.

A British Gas anyavállalata, a Centrica közölte, hogy a cég egyszeri tételek nélküli eredménye 969 millió fontra emelkedett az egy évvel korábbi 98 millió fontról.

A növekedés nagy része azonban nem a magas energiaárakból származó kereskedelmi nyereségnek köszönhető, hanem annak, hogy a brit energiaszabályozó hatóság, az Ofgem árplafonja révén vissza tudták nyerni a korábbi kereskedelmi veszteségeket – írják közleményükben.

A Centrica szerint az év első hat hónapjában a profit mintegy 500 millió fonttal emelkedett. Magyarázatuk szerint az összeg nagy része gyakorlatilag egyfajta kompenzáció azért, mert egy évvel korábban veszteséggel kellett energiát vásárolniuk.

A váratlan bevétel segített a vállalatcsoport abban, hogy az időközi osztalék 33 százalékos megemelését javasolja. A Centrica részvényeinek értéke több mint 4 százalékkal nőtt.

A vállalat 2,1 milliárd font korrigált működési nyereségről számolt be, ami jelentősen magasabb a tavalyi év azonos időszakában elért 1,3 milliárd fontnál. Mindezt annak ellenére sikerült összehozni, hogy az időközben bevezetett szolgáltatói korlátozások miatt a háztartási számlákon 250 millió fontot tettek ki a nagykereskedelmi energiaveszteségek.

Az energiaipari cégek profitmarzsát tavaly az orosz-ukrán háború nyomán megugró nagykereskedelmi árak miatt csökkentették. Hiába estek azonban azóta az olaj- és földgázárak jelentősen, az energiaárak felső határa továbbra is 1000 fonttal a járvány előtti átlag felett van.

A jelenlegi szint olyan prémium profitot tartalmaz, amely lehetővé teszi a beszállítók számára, hogy a tavalyi veszteségek egy részét visszanyerjék, és megelőzzék a beszállítók esetleges újabb csődhullámát.

Az ágazati szakértők előrejelzése szerint a következő téli hónapokban az éves átlag 2000 font körül marad, ami a magas élelmiszerinflációval karöltve tovább növeli a brit háztartások költségvetésére nehezedő nyomást.

Az Ofgem szóvivője elmondta: „Négy év veszteséges működés után az energia kiskereskedelmi ágazat várhatóan ismét nyereséges lesz. Az idei év első felében az energiakiskereskedelmi ágazatban várható nyereség egyszeri alkalom, mivel a szolgáltatók visszanyerik az elmúlt években a koronavírus és az orosz-ukrán háború következtében felmerült jelentős költségeik és veszteségeik egy részét”.

Hozzátette, arra számítanak, hogy a nyereségszintek a továbbiakban jelentősen visszaesnek az árplafon által megengedett „ésszerű és szerény szintre”.

Bár hivatalos közlések szerint a korábbi emelések teljes hatása még nem érződik, a Fed újabb 25 bázisponttal lökte feljebb az irányadó kamatot az infláció elleni harc folytatásaként.

Az amerikai jegybank júniusban tíz egymást követő kamatemelés után úgy döntött, hogy tartja az alapkamatot, mivel az infláció növekedése májusban több mint két év után a leglassabb ütemre csökkent. A mostani döntésre mégis annak ellenére került sor, hogy a drágulás üteme a vártnál jobban – májusban az egy évvel korábbi adatokhoz képest 3 százalékra – csökkent.

Az infláció 2 százalékra csökkentéséhez „hosszú út áll még előttünk” – nyilatkozta a Fed elnöke, Jerome Powell, aki szerint a májusi 3 százalékos inflációs ráta még nem meggyőző.

Hozzátette, további adatokra van szükség, mielőtt a kamatemelések folytatása kizárható lenne, és lehetséges, hogy szeptemberben ismét szigorítanak.

A brit inflációs adat több mint kétszerese az amerikai inflációs rátának, a hivatalos adatok szerint 7,9 százalék volt júniusban.

A Fed bejelentését követően az amerikai kamatlábak 5,25 százalék és 5,5 százalék között mozognak, amire 22 éve nem volt példa.

Az Egyesült Államokban a kamatláb nem egyetlen százalékos értéket, hanem egy tartományt jelent, mivel a Fed nem határoz meg konkrét számot, helyette egy irányadó kamatsávot ad a hitelezők számára.

A központi bankok világszerte emelik az alapkamatot, hogy pénzt vonjanak ki a gazdaságból, drágítsák a hitelfelvételt és ösztönözzék a megtakarításokat.

A Bank of England adatai szerint a nettó fogyasztói hitelezés 2018 áprilisa óta a legmagasabb szintre emelkedett – 1,7 milliárd fontot vettek fel a múlt hónapban, miután májusban 500 millió fonttal csökkent a hitelezés.

A növekedés többek közt annak köszönhető, hogy a britek 500 millió fonttal többet, összesen egymilliárd fontot vettek fel személyi és autóhitelre az előző hónaphoz képest. A hitelkártya-hitelfelvétel 600 millió fonton maradt. Annak ellenére, hogy az emelkedő kamatlábak az adósságot is egyre nagyobbá teszik, júniusban jelzáloghitel-felvételek száma is megugrott.

A lakásvásárlásokra vonatkozó jóváhagyások száma meglepő módon 2022 októbere óta a legmagasabb szintre, 54 700-ra emelkedett. Az átütemezés ugyanebben az időszakban szintén 39 100 jóváhagyásra emelkedett.

A központi bank 13 egymást követő alkalommal lökte feljebb a kamatlábakat annak érdekében, hogy az inflációt – amely jelenleg 7,9 százalékon áll – 2 százalékra csökkentse. Ezek hatása a fogyasztóiár-emelkedésben azonban valószínűleg októberig még nem érezteti magát.

Miután májusban a britek rekordösszeget (3,1 milliárd fontot) vettek ki megtakarításaikból, az emelkedő kamatlábak ismét arra ösztönözték őket, hogy a jövőbeli hozamokra koncentráljanak. További 3,4 milliárd fontot helyeztek el a bankoknál és építőipari társaságoknál.

A megtakarításokat főként kamatozó lekötött számlákra tették be – 6,6 milliárd font ment ilyen számlákra, szemben az előző havi 5,1 milliárd fonttal.

A Clever Real Estate által végzett felmérésen az X generáció (1965 és 1979 között születettek) tagjainak 64 százaléka mondta azt, hogy azért hagyta abba a nyugdíjcélú megtakarítást, mert nem engedhette meg magának. A korcsoport mintegy 35 százaléka ismerte be, hogy feláldozta vagy csökkentette a nyugdíjjárulékok fizetését, hogy megengedhesse magának az alapvető szükségleteket, a válaszadók 26 százalékának pedig azért volt erre szüksége, hogy kifizethesse a korábban felvett hitelek, illetve hitelkártyák törlesztőrészleteit.

Összességében az amerikaiak 2023 első negyedévében rekordösszegű, 17 050 milliárd dolláros adósságot halmoztak fel. Ehhez nagyban hozzájárult az X generáció is, amely 80 százaléka arról számolt be, hogy valamilyen formában, például hitelkártya, diákhitelt vagy autóhitel révén adósságot visel. A válaszadók 52 százalékának legalább 10 ezer dollár a nem jelzáloghitelhez köthető tartozása.

Az adósságok a visszafizetése ráadásul egyre nehezebbé válhat, mivel az amerikai központi jegybank (Fed) – a júniusi szünet után – további kamatemeléseket helyezett kilátásba annak érdekében, hogy az inflációt a 2 százalékos céltartományba szorítsa vissza.

Az X generáció tagjainak többsége (56 százalék) kevesebb mint 100 ezer dollár (35 millió forint) nyugdíjcélú megtakarítással rendelkezik, szemben az ajánlott 550 ezer dollárral (192 millió forint), amelyre a statisztikák szerint szükségük van az amerikaiaknak a kényelmes nyugdíjba vonuláshoz. Emellett a korcsoport 22 százaléka semmiféle megtakarítással nem rendelkezik a nyugdíjas évekre.

Az olajkereslet gyorsan visszapattant a koronavírus-járvány előtti szintre, „de a kínálat nehezebben zárkózik fel” – közölte Joseph McMonigle, a Nemzetközi Energiafórum (IEF) főtitkára, hozzátéve, hogy az egyetlen tényező, amely jelenleg mérsékli az árakat, az a recessziótól való félelem.

„Az év második felében tehát komoly problémáink lesznek a kínálat lépéstartásával, amire az árak is reagálni fognak” – tette hozzá a CNBC-nek a 20 vezető ipari gazdaság (G20) energiaügyi minisztereinek találkozóján az indiai Goában.

McMonigle az olajárak emelkedését Kína – a világ legnagyobb nyersolajimportőre – és India növekvő keresletének tulajdonítja.

„India és Kína együttesen napi kétmillió hordónyi keresletnövekedést tesz ki az év második felében” – fejtette ki.

Arra a kérdésre, hogy az olajárak ismét 100 dollárra emelkedhetnek-e hordónként, megjegyezte, hogy már most is 80 dolláron állnak, és innen még magasabbra emelkedhetnek.

’Sokkal meredekebb készletcsökkenést fogunk látni, ami jelzés lesz a piacnak, hogy a kereslet határozottan élénkül.”

McMonigle azonban bízik abban, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete és szövetségesei (együttesen OPEC+) lépni fognak, és növelni fogják a kitermelést.

A szeptemberi lejáratú Brent nyersolaj határidős jegyzése legutóbb 81,07 dolláron állt hordónként a pénteki záráskor, míg a szeptemberi szállítású West Texas Intermediate nyersolaj 76,83 dolláron zárta a kereskedési napot.

A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal felmérése alapján azok, akik az elmúlt időszakban nem tudtak élelmiszert vásárolni, leginkább jótékonysági szervezetek által támogatottak, egyedülálló szülők, valamint segélyben vagy pénzügyi támogatásban részesülők voltak. Szintén nagyobb valószínűséggel küzdöttek az élelmiszerekkel kapcsolatos költségekkel az albérletesek és a fogyatékkal élő felnőttek.

A legfrissebb hivatalos adatok szerint a brit élelmiszerár-infláció 18,3 százalékos, ami jóval magasabb, mint a 8,7 százalékos általános infláció a szigetországban.

A felmérés feltárta, hogy a 25 és 34 év közötti fiatal felnőtteknél általában nagyobb volt a pénzügyi kiszolgáltatottság kockázata, mint a 75 év felettieknél.

Az albérletesek nagyobb valószínűséggel számoltak be problémákról a lakhatási költségek kifizetésében. Míg a jelzáloghitelesek több mint egynegyede (28 százalék) azt mondta, nehezen fizeti ki a törlesztőrészletet, addig a bérlők 43 százaléka számolt be arról, hogy mérsékelt vagy komoly gondjai akadtak a lakbér előteremtésével.

Az albérletesek átlagosan a rendelkezésre álló jövedelmük 21 százalékát költötték bérleti díjra, szemben a jelzáloghitelesek 16 százalékával – közölte a brit Nemzeti Statisztikai Hivatal.

A jelzáloghitelt fizetőkhöz képest a bérlők kevesebbet költöttek élelmiszerre és alapvető szükségletekre, valamint nagyobb valószínűséggel fogytak el az élelmiszereik és voltak elmaradásban a rezsiszámlákkal.

Az élelmiszerszegénység hatását az ország élelmiszerbankjainak tevékenysége is jól szemlélteti. Tavaly közel hárommillió sürgősségi élelmiszercsomagot osztottak ki, ami 37 százalékos növekedést jelent 2022-hez képest.

A hivatalos adatok szerint az Egyesült Királyságban a bérek növekedése rekordmagas, 7,3 szinten áll, de a keresetek még mindig nem tudják felvenni a versenyt az inflációval, így a reálbérek továbbra is lejtmenetben vannak az országban.

A felmérés kilenc metropolisz – San Francisco, New York, Houston, London, Párizs, München, Tokió, Peking és Sanghaj – ingatlanjait vizsgálta, ahol a becslések szerint az irodák látogatottsága jelenleg mintegy 30 százalékkal alacsonyabb, mint 2019-ben, a világjárványt megelőzően.

A kereslet a következő években megélénkülhet, de a tanácsadó cég előrejelzése szerint a bejárás 2030-ban még mindig mintegy 13 százalékkal lesz alacsonyabb a pandémia előtti állapothoz képest, ami végső soron az ingatlanok értékét fogja csökkenteni.

A kilenc város irodaterületeinek összértéke 2019 és 2030 között átlagosan 26 százalékkal eshet vissza, ami nagyjából 800 milliárd dolláros csökkenést jelent.

A cégek jellemzően óvatosabbak a jelenlegi makrogazdasági környezetben, és bizonytalanok abban, hogy dolgozóik mennyire akarnak majd bejárni az irodába, így rövidebb bérleti szerződéseket próbálnak kötni.

Az ingatlanok értéke még nagyobb csapást szenvedhet, ha a kamatlábak tovább emelkednek. Az amerikai jegybank (Fed) az elmúlt évben tízszer tolta feljebb a kamatlábakat a nulla közeli szintről 5 százalék körülire. A döntéshozók jelezték, hogy az inflációs nyomás miatt idén további emelésekre kerülhet sor.

A helyzetet bonyolítja, hogy a 20 ezer milliárd dolláros kereskedelmi ingatlanpiac legnagyobb hitelforrását a kis és regionális bankok jelentik, amelyek az ágazat fennálló adósságállományának mintegy 80 százalékát kezelik. A regionális bankok éppen a pénzügyi szektoron belüli felfordulás epicentrumában vannak, emiatt aggodalmak merültek fel, hogy a gondok miatt a hitelezési normák drasztikusan szigorodhatnak.

A bankok már az iparági válság kezdete előtt is szigorítottak a hitelezési standardokon. A Fed által a hitelezési tisztviselők körében közzétett negyedéves felmérés azt mutatta, hogy ez 2022 utolsó három hónapjában a kereslet erőteljes lassulását eredményezte.

További kockázatokkal járhat, ha a bajba jutott pénzintézetek úgy döntenek, hogy gyorsabban csökkentik az általuk finanszírozott vagy birtokolt ingatlanok árát. 2025 végéig mintegy 1500 milliárd dollárnyi kereskedelmi jelzáloghitel-adósság válik esedékessé, de a magasabb hitelköltségek, valamint a szigorúbb hitelfeltételek és a távmunka okozta ingatlanérték-csökkenés miatt megnőtt a fizetésképtelenség kockázata.

A Fitch Ratings már most úgy becsüli, hogy a 2023 áprilisa és decembere között esedékessé váló kereskedelmi jelzáloghitelek 35 százaléka – 5,8 milliárd dollár – nem lesz refinanszírozható.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss jelentésében azt írja, a 2017 és 2022 közötti időszakban a lítium iránti általános kereslet megháromszorozódott, a kobalt iránti kereslet 70 százalékkal ugrott meg, a nikkel iránti kereslet pedig 40 százalékkal nőtt.

A párizsi székhelyű szervezet Critical Minerals Market Review című kiadványa szerint a növekedés fő tényezője „az energiaszektorból érkező kereslet”.

Ezzel egy időben a kritikus ásványi anyagokra irányuló fejlesztési beruházások a 2021-es 20 százalékos emelkedést követően 2022-ben 30 százalékkal nőttek.

„A lítium fejlesztésére szakosodott vállalatok 50 százalékos növekedést regisztráltak a kiadásokban, őket követik a rézre és a nikkelre összpontosítók” – tette hozzá az IEA, megjegyezve, hogy a kínai cégek tavaly csaknem megduplázták a beruházási kiadásaikat.

Az energiaügynökség 2022 decemberében már jelezte, a megújuló energiaforrások jó úton haladnak afelé, hogy az évtized közepére megelőzzék a szenet, és a bolygó legnagyobb villamosenergia-termelő forrásává váljanak.

Tekintettel arra, hogy a Föld stratégiai fontosságú nyersanyagai óriási jelentőséggel bírnak az alacsony és nulla kibocsátási technológiák szempontjából – a lítium például szerves részét képezi az elektromos járművek akkumulátorainak –, a bányászatukra és feldolgozásukra alkalmas telephelyek fejlesztése jelentős geopolitikai vonatkozással bír.

Az IEA szerint, ha a kritikus ásványi nyersanyagok ágazatában tervezett összes projekt megvalósul, akkor a kormányok által bejelentett éghajlati kötelezettségvállalások teljesítéséhez elegendő készlet állhat rendelkezésre.

A projektek késedelmének kockázatai, valamint a „technológia-specifikus hiányosságok” azonban kihívást jelentenek, így az ellátási lánc koránt sincs biztonságban.

A bolygó előtt álló hatalmas feladat jeleként az IEA szerint az évtized végéig még több projektre lesz szükség ahhoz, hogy a kínálat lépést tudjon tartani a kereslettel, és a globális felmelegedést 2030-ra a párizsi egyezmény szerinti 1,5 Celsius-fokra lehessen korlátozni.

Májusban a német statisztikai hivatal nulláról -0,3 százalékra módosította az első negyedévi GDP-adatokat, ami a 2022 utolsó három hónapjában mért 0,5 százalékos zsugorodást követően azt jelentette, hogy az ország gazdasága – az euróövezetével együtt – technikai recesszióba fordult.

Nem a megingó bruttó hazai termék azonban az egyetlen adat, amely az európai gazdaság legerősebb motorjának dadogására utal. A CNBC öt grafikonon szemléltette Németország helyzetét.

Magas infláció

A fogyasztóiár-index a lakosság által saját felhasználásra vásárolt különféle javak átlagos árváltozását mutatja, és megbízhatóan jelzi a monetáris értékek alakulását.

A német statisztikai hivatal előzetes adatai szerint a németországi inflációs ráta júniusra várhatóan 6,4 százalék lesz, ami a májusi 6,1 százalékos értékhez képest emelkedést jelent. Az előre jelzett növekedés ellenére az adat még mindig jelentős csökkenésnek felel meg az októberi 8,8 százalékos, közel 50 éves csúcshoz képest, de továbbra is jóval az ország 2 százalékos célértéke felett van.

A német központi bank becslése szerint az infláció 2025-ig biztosan nem süllyed erre a szintre.

Kamatlábak

Mivel Németország az euróövezetben van, kamatlábait az Európai Központi Bank határozza meg, ami korlátozott önállóságot biztosít a ragadós infláció kezelésére.

Az EKB 2022 júliusa óta folyamatosan emeli a kamatlábakat annak érdekében, hogy csökkentse az inflációt a régióban. A június 15-i újabb, 25 bázispontos emelést követően a jegybanki alapkamat jelenleg 3,5 százalékon áll.

Energiaárak

A jelenlegi inflációs hullám nagyrészt az energiaársokknak tudható be, amely a koronavírus-járvány alatt felhalmozódott kereslet és a pandémia utáni fellendülés eredményeként alakult ki. Az orosz-ukrán háború kitörése ezt követően hatalmas bizonytalanságot hozott a piacra, és újabb árrobbanást okozott.

Miközben egyes energiaforrások árai kezdenek a háború előtti szintre rendeződni, az energiaválság továbbra is hatással van Németország legnagyobb iparágaira.

Az energiaigényes ipari termelés jelentősen csökken. Az autóipar is egy ideje szintén nehézségekkel küzd, és még mindig jelentős szerkezetátalakításokra van benne szükség.

Az Allianz januári jelentése szerint a közüzemi költségek 2023-ban tovább növekednek majd Németországban. A jelentés szerint a villanyszámlák idén várhatóan mintegy 35 százalékkal emelkednek, míg az ipari áram ára 75 százalékkal ugorhat meg.

Exportadatok

A német export váratlanul csökkent májusban, és összesen 130,5 milliárd eurót tett ki, ami 0,1 százalékos visszaesést jelent áprilisi értékhez képest – derül ki a német statisztikai hivatal előzetes adataiból.

Kína Németország legfontosabb üzleti partnere, a két ország 2022-ben 298,9 milliárd euró értékben kereskedett egymással, így Németországnak lendületet adott a kínai újranyitás.

Európa legnagyobb gazdasága azonban hezitál a Pekinggel való kereskedelmi kapcsolatainak további erősítésében: Robert Habeck, az ország gazdasági minisztere és alkancellárja korábban azt nyilatkozta, hogy bár a kereskedelem nyitott, Németország nem „ostoba piac”, és „óvatosnak kell lennie”.

Elöregedő népesség

A német statisztikai hivatal szerint a 2030-as évek közepére a nyugdíjkorhatárt elérő (67 éves vagy annál idősebb) németek száma nagyjából négymillióval emelkedik majd, így a nyugdíjasok száma 20 millió fölé nőhet.

Az idősek számának emelkedése felerősítette az aggodalmakat az ország nyugdíjrendszerével kapcsolatban, amely Rainer Dulger, a Német Munkaadói Szövetség elnöke szerint „az összeomlás szélén áll”.

Az Európai Bizottság által kiadott „Az öregedésről szóló 2021. évi jelentés” szerint a német állami nyugdíjrendszerbe befizetett járulékok – a jelenlegi rendszer mellett – 2070-re várhatóan az ország GDP-jének 12,2 százalékát teszik majd ki. Ez 2 százalékpontos növekedést jelent a 2019-es értékhez képest, és az egyik legmagasabb előrejelzett változás az Európai Gazdasági Térségben.

A munkaerőhiány okozta válsággal – amely miatt a német kormány most tömegesen csődítené be a bevándorlókat az országba –, valamint a meglévő munkavállalók fejlesztését célzó digitalizáció iránti lelkes elkötelezettséggel együtt, Németország gyorsan öregedő népessége hullámzó hatással van az ország gazdaságára.

Az amerikai kormány egy éve kampányt folytat a munkaerőpiac lehűtésére, ami sok álláskereső számára kedvező környezetet teremtett.

Májusban az elbocsátások száma enyhén csökkent, és a munkaadók több munkavállalót vettek fel – derül ki az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala által havonta kiadott, az álláslehetőségekről és a munkaerő-forgalomról szóló felmérésből.

Az amerikaiak is nagyobb számban mondtak fel munkahelyükön a jelentés szerint. Mivel a legtöbb alkalmazott új lehetőség miatt távozik, a növekedés azt jelzi, a munkavállalók egyre jobban bíznak abban, hogy jobb kedvezőbb állást találhatnak maguknak.

Bár a vállalkozások munkaerő iránti keresletének barométereként szolgáló, betöltetlen álláshelyek száma májusban mintegy 500 ezerrel csökkent, még így is jóval a koronavírus-járványt megelőző szint felett maradt.

Összességében az álláslehetőségek és a felmondások 40 százalékkal, illetve 15 százalékkal magasabbak, mint a pandémia előtt voltak, míg az elbocsátások 21 százalékkal csökkentek havi szinten, ami egy kifejezetten rugalmas munkaerőpiacra utal.

Az ADP bérszámfejtő cég közölte továbbá, hogy júniusban 497 ezerrel nőtt a munkahelyek száma a magánszektorban, ami jócskán felülmúlta a korábbi, 220 ezres becslést.

Mindent egybevetve a munkavállalók példátlan befolyásra tettek szert, amikor az amerikai gazdaság 2021 elején újraindult. Az alkalmazottak rekordszámban kezdtek el felmondani, a bérek pedig ennek köszönhetően az elmúlt évtizedek leggyorsabb ütemében nőttek.

Nem minden munkavállaló örülhet azonban, a közgazdászok szerint vannak gyenge területek.

Az információs szektorban (amelybe a technológiai és médiavállalatok tartoznak) például májusban 6 százalékkal több elbocsátás és 17 százalékkal kevesebb felmondás történt a járvány előtti szintekhez képest.

A brit miniszterelnök januárban, egyik szemével a 2024-es országgyűlési választásokat szem előtt tartva, az infláció felére csökkentését ígérte az év végéig. Akkoriban az árszínvonal emelkedése éves szinten 10,1 százalékon állt. Tekintettel arra, hogy a legtöbb közgazdász korábbi előrejelzése szerint az energiaárak növekedése okozta sokk lecsengésével ez alapvetően megtörtént volna, a célkitűzés nagy ziccernek tűnt, így Sunak célba is vette a kaput.

A májusi fogyasztóiár-index azonban 8,7 százalék volt, nem változott az azt megelőző hónaphoz képest, míg a maginfláció – amely nem tartalmazza az ingadozó energia-, élelmiszer-, alkohol- és dohányárakat – 31 éves csúcsot döntött, 7,1 százalékra emelkedett.

A bónuszok nélküli éves átlagos bérnövekedés szintén történelmi mértékben gyorsult, 6,7 százalékról 7,2 százalékra nőtt a február-áprilisi időszakban, miközben a munkaerőpiacon továbbra is a vártnál nagyobb a pangás, és az Egyesült Királyságban egyedülálló módon megugrott a hosszú távú betegállomány is.

Eközben a gazdasági növekedés szinte stagnál, a brit államadósság pedig 1961 márciusa óta először lépte át a bruttó hazai termék 100 százalékát.

Az Egyesült Királyság központi bankja (Bank of England) júniusban ismét felgyorsította a kamatemelések ütemét, 50 bázisponttal 5 százalékra emelve a jegybanki alapkamatot, tovább fokozva a jelzáloghitel-válsággal kapcsolatos félelmeket.

Az adatokból megállapítható, hogy „két világ” legrosszabb gazdasági hatásai érték az elmúlt időszakban a briteket. Ott volt az amerikai típusú munkaerőpiaci sokk, és az Európán végig söprő energiaválság, utóbbi ráadásul hatványozottan érintette őket.

A májusi magas inflációs rátát követően Simon French, a Panmure Gordon vezető közgazdásza úgy véli, az Egyesült Királyság problémái „elsősorban Moszkvában, de nem kizárólag Moszkvában keletkeztek”, hozzátéve, hogy a Brexit a mostani helyzetben is szerepet játszik.

„A munkaképes korúak inaktivitása 4,5 százalékkal nőtt a Brexit óta, miközben az összes többi G7-országban, talán az Egyesült Államok kivételével, az inaktivitás csökkent, így a gazdaság kínálati oldalának károsodása szempontjából – ami a maginflációt magasabbra hajtja – valóban kiugrónak tűnik a brit adat” – fogalmazott. French ugyanakkor elismerte, Sunak narratívájában is van igazság, miszerint az Egyesült Királyságot – a kontinens többi országához képest – aránytalanul nagy mértékben érinti az energiaársokk.

Európában egyedülálló módon a brit munkaerőpiac a koronavírust megelőző szint alatt maradt, így a vállalatok elsődleges célja most az alkalmazottak megtartása. Más közgazdászok szerint azonban ez, illetve a magas infláció nem elsősorban a Brexitre, hanem a pandémia idején hozott döntésekre vezethető vissza.

A brit jegybank becslése szerint a Brexit következtében az Egyesült Királyság termelékenységi szintje hosszú távon valamivel több, mint 3 százalékkal csökken, míg Catherine Mann, a Monetáris Politikai Bizottság tagja nemrégiben a parlamenti bizottság előtt azt mondta, hogy a kilépés következtében megnövekedett papírmunka kárt okozott a kisvállalkozásoknak és fokozta az inflációs nyomást.

Az Egyesült Királyságban továbbra derűlátók, és arra számítanak, hogy az év hátralévő részében az infláció erőteljesen csökken. Egyelőre azonban kérdéses, hogy Sunak lövéséből gól lesz-e vagy kapufa.

Németországban a vártnál nagyobb mértékben emelkedett munkanélküliség júniusban, ami azt mutatja, hogy a nehéz gazdasági körülmények a munkaerőpiacon is éreztetik hatásukat – derült ki a német szövetségi munkaügyi hivatal által közzétett adatokból.

A közlés szerint a munkanélküliek száma szezonálisan kiigazítva 28 ezerrel 2,61 millióra nőtt. Az elemzők jóval enyhébb, 13 ezres emelkedésre számítottak.

„A nehezebb gazdasági körülmények most már a munkaerőpiacon is érezhetők” – közölte Andrea Nahles, a munkaügyi hivatal vezetője. „A munkanélküliség emelkedik, a foglalkoztatás növekedése pedig veszít a lendületéből”.

A munkanélküliek száma 192 ezerrel magasabb, mint 2022 júniusában. Az ukrán menekültek figyelembevétele nélkül is nőtt volna a munkanélküliség az előző évhez képest – közölte a munkaügyi hivatal.

Júniusban 769 ezer nyitott álláshely volt Németországban, 108 ezerrel kevesebb, mint tavaly. Bár a munkaügyi hivatal szerint a munkaerő-kereslet az elmúlt egy évben lassult, továbbra is magas szinten van.

A közgazdászok szerint a munkanélküliek száma 2023-ban enyhén emelkedni fog, de a munkanélküliségi ráta nagyjából változatlan marad az előző évhez képest.

Németországban a januártól júniusig tartó időszakban 8400 vállalati fizetésképtelenséget jelentettek, 16,2 százalékkal többet, mint 2022 első felében. Az elmúlt több mint húsz évben ez a legnagyobb százalékos növekedés.

„A túlzottan magas energia- és anyagköltségek okozta hatalmas költségterhek éreztetik hatásukat” - idézte Patrik-Ludwig Hantzsch-ot, a Creditreform vezető közgazdászát a Reuters hírügynökség.

A cégeket terhelő további tényezők közé tartoznak a rossz fogyasztói feltételek és a múltbeli válságok idején történt nagyvonalú állami pénzosztások, amelyek miatt a német vállalatok túlságosan függővé váltak az állami finanszírozástól, és emiatt nem igazították üzleti modelljeiket a hatékonyabbá válás érdekében, egészen addig, amíg már túl késő nem lett.

Egy ilyen kombináció visszaüt a cégekre, és „gazdasági zsákutcához” vezet az emelkedő kamatkörnyezetben.

Mivel a magas infláció és az emelkedő kamatok továbbra is megkeserítik a német vállalkozások életét, a Creditreform az év hátralévő részében növekedést prognosztizál a fizetésképtelen cégek számában.

Az Egyesült Államokban a negyedik negyedévben gazdasági visszaesés kezdődik, amelyet „egy év zsugorodás és 2024-ben európai recesszió” követ a HSBC brit bankóriás szerint.

A vagyonkezelő évközi kilátásaiban úgy fogalmazott, hogy számos gazdaság számára „pirosan villog a recessziós figyelmeztetés”, miközben a költségvetési és monetáris politika nincs szinkronban a részvény- és kötvénypiacokkal.

Joseph Little, az HSBC Asset Management globális vezető stratégája szerint bár a gazdaság egyes részei eddig ellenállók maradtak, a barométer „most magas recessziós kockázatot jelez", Európa lemaradásban van az Egyesült Államokhoz képest, de a makropálya általában összehangolt.

„Már most enyhe profitrecesszióban vagyunk, és a vállalati fizetésképtelenségek is elkezdtek felfelé kúszni” – fogalmazott a szakember.

„A jó hír az, hogy a magas infláció várhatóan viszonylag gyorsan mérséklődik. Ez lehetőséget teremt a döntéshozók számára a kamatcsökkentésre” – tette hozzá.

Az HSBC arra számít, hogy az amerikai jegybank (Fed) még 2023 vége előtt kamatcsökkentést hajt végre, amit jövőre az Európai Központi Bank és a Bank of England is követni fog.

A Fed júniusi ülésén szüneteltette monetáris szigorítási ciklusát, 5 százalék és 5,25 százalék közötti célsávban hagyta a jegybanki alapkamatot, de jelezte, hogy idén két további emelésre lehet számítani. A CME Group FedWatch eszköze szerint a piac szűk körben arra számít, hogy a kamatlábak idén decemberben negyed százalékponttal magasabbak lesznek.

Little figyelmeztetett, hogy a jegybankárok nem fogják tudni csökkenteni a kamatokat, ha az infláció továbbra is jelentősen a cél felett marad – ahogyan az számos nagy gazdaságban történik –,ezért fontosnak nevezte, hogy a recesszió „ne jöjjön túl korán”, és ne okozzon dezinflációt.

„A következő recessziós forgatókönyv inkább az 1990-es évek eleji recesszióra fog hasonlítani, a mi központi forgatókönyvünk szerint a GDP 1-2 százalékos visszaesése fog bekövetkezni” – tette hozzá.

Az HSBC arra számít, hogy a nyugati gazdaságok recessziója két okból is nehéz, hullámzó kilátásokat eredményez a piacokon.

Először is ott van a pénzügyi feltételek gyors szigorodása, amely a hitelciklus visszaesését okozta. Másodszor, úgy tűnik, hogy a piacok nem túl pesszimista világképet áraznak be. Utóbbi miatt Little szerint a következő fél évben érkező híreket nehezen emésztik majd meg a piaci szereplők.

A szakértő úgy véli, ez a recesszió nem lesz elegendő ahhoz, hogy „kitisztítsa” az összes inflációs nyomást a rendszerből, ezért a fejlett gazdaságok idővel „valamivel magasabb infláció és kamatlábak rendszerével” néznek szembe.

A hang-, videó- és üzenetküldő alkalmazás a 2000-es években vált megkerülhetetlen szereplővé azáltal, hogy az emberek távolsági hívási díjak fizetése nélkül beszélhettek barátaikkal és családtagjaikkal.

2005-ben az eBay megvásárolta. Az üzlet viszont nem úgy alakult, ahogy tervezték, így egy Silver Lake által vezetett befektetői csoport megvásárolta a többségi részesedést. Ezt követően jött a Microsoft, amely 2011-ben 8,5 milliárd dollárt fizetett a vállalatért.

A Skype azonban még a világ legnagyobb szoftvercégének támogatásával is a süllyesztőbe került. Nem tudta tartani a lépést az újabb és újabb konkurens alkalmazásokkal, és szép lassan kikopott a fiatalabb generációk és az üzleti szféra preferált appjai közül.

Ma már számtalan könnyebb, illetve izgalmasabb lehetőség van arra, hogy az emberek okostelefonokon keresztül gyorsan kapcsolatot teremtsenek baráti körükkel vagy kollégáikkal, amit mi sem szemléltet jobban, hogy a világjárvány idején a fogyasztók inkább fordultak olyan eszközökhöz, mint a Facebook Messenger, a Whatsapp (mindkettő a Meta tulajdona) vagy a startupos és multis környezetben sikersztorivá váló Zoom.

A Microsoft az Outlookban és a Windowsban is népszerűsítette a Skype-ot, sőt, az alkalmazást a Bing generatív mesterséges intelligenciával rendelkező chatbottal is megfűszerezte. A számok azonban továbbra sem néznek ki jól.

2020 márciusában a Microsoft szerint a Skype-nak 40 millió napi aktív felhasználója volt, ez a szám azóta 36 millióra csökkent a cég egyik szóvivője szerint. A Microsoft másik, Teams névre keresztelt kommunikációs alkalmazása ezzel szemben egyre népszerűbb a vállalati körökben, a 2021 júliusi közel 250 millió havi felhasználóról az első negyedévben rekordot jelentő 300 millió fölé emelkedett.

Ha a Microsoft nem kezd valamit hamarosan a Skype megreformálásával, eljöhet a csúnya bukás ideje, addig viszont a cég makacsul ragaszkodik hozzá, hogy az alkalmazás működik, és sokakat tesz boldoggá.

„A Skype továbbra is nagyszerű lehetőség marad azok számára, akik szeretik, és szeretnének kapcsolatot teremteni üzenetküldéssel, hang- és videohívásokkal, valamint a Bing Chat segítségével” – írta a vállalat szóvivője.

A Scottish Widows életbiztosítási és nyugdíjtársaság kutatása szerint a 22 és 65 év közötti brit felnőttek mintegy 35 százaléka kockáztatja, hogy nyugdíjas korában „a szükséges minimumnál kevesebbel kell majd számolnia”, hogy kifizethesse az alapvető szükségleteket.

Az előrejelzés alapján a britek közül sokan még nyugdíjas korukban is lakbért fognak fizetni, ráadásul a munkavállalókra nehezedő nyomás az infláció és az emelkedő kamatlábak miatt idén csak fokozódott.

A Scottish Widows éves elemzése szerint a felnőttek 18 százaléka nyugdíjas korára a „minimalista” életmódra tervez, amely éppen csak fedezi az olyan alapvető költségeket, mint például a számlák.

A férfiak átlagosan 19 ezer font jövedelemre számíthatnak évente a nyugdíjba vonulásuk után, míg a nőknél a középérték 12 ezer fontot jelent. Összességében minden harmadik britnek szembe kell néznie a rideg valósággal, hogy nyugdíjas korában nehezen fog megélni.

A kutatás a Scottish Widows megbízásából készült YouGov-felmérésen alapul, amelyben több mint ötezer brit felnőttet kérdeztek meg a nyugdíjas évekre való felkészülésükről és a munka utáni életükkel kapcsolatos elvárásaikról.

A becslések szerint a felnőttek további 36 százaléka valószínűleg „kényelmes” életmódot folytathat majd, elegendő készpénzzel az olyan luxuskiadásokra, mint a nyaralás, míg a fennmaradó 11 százalék „mérsékelt” élethelyzetet fog tapasztalni nyugdíjas korában.

Phil Brown, a People's Partnership munkahelyi nyugdíjszolgáltató politikai igazgatója elmondta: a következő tíz évben és az azt követő időszakban bekövetkező nyugdíjválság lehetősége önmagában nem hárítható el.

„Az életszínvonal-válság lehetetlenné teszi az azonnali cselekvést, de a következő néhány évet arra kell felhasználnunk, hogy kitaláljuk, hogyan oldjuk meg az alultakarékosság nagyon is valós problémáját” – tette hozzá.

A Scottish Widows rámutatott a fogyatékkal élők kilátásai közötti éles egyenlőtlenségre is, akiknek – mint közölték – átlagosan a szélesebb népesség jellemző jövedelmének mintegy 61 százalékából kell gazdálkodniuk.

Az euróövezet gyorsított összetett beszerzésimenedzser-indexe (bmi) júniusban 50,3 pontra csökkent az előző havi 52,8 pontról. A friss eredmény pedig igencsak elmaradt az elemzők által várt 52,5-től. Mint ismert, az 50 feletti bmi-érték az aktivitás bővülését, az 50 alatti pedig a csökkenését jelzi.

„Bár az energia- és ellátási láncokkal kapcsolatos aggodalmak tavaly év vége óta enyhültek, júniusban tovább fokozódtak a kereslet növekedésével kapcsolatos aggodalmak, különösen a magasabb kamatlábak hatása, valamint az ebből eredő recessziós lehetőségek mind a hazai, mind a távolabbi piacokon” – áll a felmérést végző S&P Global közleményében.

Chris Williamson, az S&P Global Market Intelligence vezető üzleti közgazdásza a CNBC-nek nyilatkozva „aggasztónak” nevezte a számokat.

„A magasabb kamatlábak, a megélhetési költségek emelkedése, mindezek kezdik kivetni a hatásukat” – mondta.

Az Európai Központi Bank az elmúlt 12 hónapban folyamatosan emelte a kamatlábakat az infláció csökkentésére tett erőfeszítései során. A magasabb kamatlábak azonban magasabb költségeket eredményezhetnek a vállalatok számára az egész blokkban, és így gyakran a termelés hátráltató tényezőjévé válnak.

Országonkénti bontásban a Németországból származó adatok szintén lassulást mutattak Európa legnagyobb gazdaságában. A német gyorsított összetett bmi júniusban 50,8-ra csökkent a májusi 53,9-ről. Ez szintén elmaradt a piaci várakozásoktól.

„Ezek az adatok összhangban vannak azzal a véleményünkkel, hogy a németországi GDP (bruttó hazai termék) növekedése a második és harmadik negyedévben is visszafogott marad, miután a gazdaság technikai recesszióba került” – közölte Claus Vistesen, a Pantheon Macroeconomics vezető euróövezeti közgazdásza a cég ügyfeleinek intézett üzenetében.

Németország 2023 első három hónapjában technikai recesszióba került, miután a tavalyi utolsó negyedéves 0,5 százalékos visszaesést követően újabb 0,3 százalékkal zsugorodott.

Hasonló volt a helyzet Franciaországban is, ahol az összetett bmi a májusi 51,2-ről 47,3-ra süllyedt, jóval a várt 51 alá. Ez az eredmény elsősorban a szolgáltatási szektor gyengélkedésének volt köszönhető.

Egyre mélyebbre gyűrűzik az Egyesült Államokban a megélhetési válság, amely a jelek szerint az online fizetéseken szocializálódott 20-25 év közötti korosztályt is elérte. A Credit Karma májusi jelentése szerint a Z generáció 69 százaléka most többet használ készpénzt, mint tavaly.

A felmérésben megkérdezettek közül a legtöbb iPhone-nal rendelkező fogyasztó elmondta, hogy azért használja az Apple Payt, mert így nincs szüksége pénztárcára, mások szerint azonban ez a funkció túlságosan megkönnyíti a pénzköltést. A készpénzzel fizetők 59 százaléka azt vallotta, hogy így tudja hatékonyan megtervezni a költségvetését, a válaszadók 64 százaléka szerint pedig kevesebb pénzt költ, amikor készpénzzel fizet.

Dave Vang, a Saint Thomas Egyetem pénzügyi professzora szerint a takarékosság szempontjából hasznos lehet, ha az emberek a készpénzt borítékokra osztják.

„Ez egy jól bevált trükk, amit már régóta használnak a költségvetés készítésénél. Mostanában minden bizonnyal egyre népszerűbbé válik” – fejtette ki Vang a Fox Business amerikai híroldalnak. „Valójában a szellemi fogyatékkal élőkkel foglalkozó emberek körében jól ismert gyakorlat, hogy készpénzt használnak.”

Vang szerint „az emberek egyre nagyobb százaléka él fizetésről fizetésre”, és ha valaki így költekezik, fontos, hogy pontosan tudja, mikor, hova kerül a pénz.

A „cash stuffing” kifejezés a Z generáció kedvenc keresőmotorján, a TikTokon bukkant fel nemrég, és hasonló a borítékokban szétosztott készpénz módszeréhez. Az idő múlásával pedig csak egyre népszerűbb lesz.

Elég rossz az energiahelyzet Németországban ahhoz, hogy a vállalatok fontolóra egyék a költözést – erről beszélt a CNBC-nek Siegfried Russwurm, a Német Ipari Szövetség (BDI) elnöke. Hozzátette, a jelenlegi üzleti feltételek a vállalatok számára akadályok tömkelegét teremtették meg.

„Sok németországi székhelyű vállalkozás globálisan jól teljesít, de a saját országukban folytatott működéssel küszködik” – húzta alá, és a bürokráciát, illetve a lassú ügyintézést sorolta fel további nyomásként, amellyel a vállalatoknak szembe kell nézniük.

Robert Habeck gazdasági miniszter szemmel láthatóan nem osztja ezt a véleményt.

„Véleményem szerint Németország vonzó helyszín mind az új, mind a már működő vállalatok számára" – mondta június 20-án, a BDI ipar napja elnevezésű berlini konferencia második napján tartott beszédében. „Természetesen az anyagipar a magasabb energiaárak miatt nyomás alatt van, de politikai döntéseket is kell hozni.”

A villamosenergia- és gázárak 2022-ben, az orosz-ukrán háború kirobbanását követően Európa-szerte rekordértékre emelkedtek, az extra költségek pedig továbbra is hozzájárulnak a magas inflációhoz a kontinensen és az Egyesült Királyságban.

Májusban a német kormány nyilvánosságra hozta, hogy a vállalkozások védelmében évente mintegy négymilliárd eurót (1486 milliárd forintot) tervez elkülöníteni a nagy energiaigényű iparágak villamosenergiaár-támogatására.

„Azt szeretnénk, ha az ipar otthon maradna Németországban, és átalakulási perspektívát kapna. Az ipari áram kedvező ára erre szolgál” – mondta Habeck egy korábbi sajtótájékoztatón.

Joachim Nagel, a német jegybank elnöke április 13-án úgy nyilatkozott, hogy Németország energiaválsága „többé-kevésbé megoldódott”. Ő egy „eredendő erőre” hivatkozott, amely lehetővé teszi, hogy az ország kilábaljon a világjárvány és az ukrajnai háború kettős sokkjából.

A BDI azonban kijózanító előrejelzést tett közzé Németországra vonatkozóan, és 2023-ra a bruttó hazai termék stagnálását jósolta az előző évhez képest.

„Egy plusz 2,7 százalékos GDP-növekedés globálisan és nulla nálunk egyértelműen azt mondja: Németország lemarad” – hangsúlyozta Russwurm.

Az Európai Unió, Malajzia és Szingapúr tisztviselői szkeptikusak az Egyesült Államok azon törekvéseivel kapcsolatban, hogy Kínát kizárják a csúcstechnológiai világkereskedelmi rendszerből. Hiába van Washington minden erejével azon, hogy megfékezze a világ második legnagyobb gazdaságának a globális technológiai hatalommá válását, egyelőre nem túl sok szövetségese akad.

A Global Tech Day rendezvényén David Koh, a Szingapúri Kiberbiztonsági Ügynökség vezérigazgatója azt mondta, hogy országa a nyitott gazdaságának köszönhetően gazdagodott meg, és továbbra is folytatni fogja a kapcsolatépítést Kínával.

Lucilla Sioli, az Európai Bizottság CONNECT főigazgatóságának vezető tisztviselője pedig úgy nyilatkozott, Brüsszel továbbra is együtt fog működni Pekinggel, még akkor is, ha egyes európai országok egyre óvatosabbak a Kínától való gazdasági függéssel kapcsolatban.

„Malajzia számára Kína fontos kereskedelmi partner” – tette hozzá Fahmi Fadzil, Malajzia kommunikációs és digitális minisztere, aki szintén felszólalt a londoni rendezvényen. „Malajzia semleges ország, mi a szabadpiaci politikát követjük” – idézte a Politico.

Joe Biden amerikai elnök mind a kormányában, mind a kongresszusban arra ösztönözné az egyesült Államok globális szövetségeseit, hogy szkeptikusabban viszonyuljanak a kínai technológiához. Az amerikaiak igyekeznek háttérbe szorítani Pekinget a gyorsan növekvő távközlési és félvezetőiparban, valamint a mesterséges intelligencia piacán. Egyelőre nem sok sikerrel.

Koh elmondta, hogy valóban vannak Pekinggel kapcsolatos biztonsági aggályai. De azt mondta, hogy a „kockázatcsökkentés” politikája – ez most Washington által preferált kifejezés a Kína globális kereskedelmi rendszertől való elkülönítésére irányuló erőfeszítésekre, különösen a csúcstechnológiai iparágak körül – szintén aggasztó. „Az aggodalmunk az, hogy a kockázatcsökkentés, ha túl messzire megy, hatással lesz a jelenlegi status quóra” – tette hozzá.

Az Eurostat csütörtökön közzétett, felülvizsgált becslése szerint a 20 tagú blokk -0,1 százalékos bruttó hazai terméket jelentett az első negyedévről.

A statisztikai hivatal első körben még azt mondta, hogy az euróövezet 0,1 százalékkal nőtt az év első három hónapjában. A korábbi kijelentést azonban lefelé korrigálta, miután Írország és Németország is csökkentette az adott időszakra vonatkozó növekedési adatait, és a kontinens legnagyobb gazdasága gyakorlatilag recesszióba fordult.

A január-márciusi gyenge teljesítményt megelőzően az euróövezet gazdasága 2022 utolsó negyedévében is 0,1 százalékkal zsugorodott. A két egymást követő negyedév negatív GDP-teljesítménye így a tágabb régiót is recesszióba sodorta.

„A hír, hogy a GDP mégiscsak zsugorodott az első negyedévben, azt jelenti, hogy az euróövezet már technikai recesszióba került. Gyanítjuk, hogy a gazdaság az év hátralévő részében tovább fog zsugorodni” – reagált Andrew Kenningham, a Capital Economics vezető európai közgazdásza.

Írország, Hollandia, Németország és Görögország is azon eurógazdaságok közé tartozik, amelyek zsugorodásról számoltak be az első negyedévről.

Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a háztartások fogyasztása 0,3 százalékkal csökkent, ami egyben rávilágít a fogyasztókra nehezedő nyomásra is a magasabb árak közepette.

Pesszimizmusra ad továbbá okot, hogy az euróövezet régiójában nem valószínű, hogy sok növekedés várható az elkövetkező hónapokban, amikor is a beruházások lassulására lehet számítani.

A gyenge gazdasági környezet kihívást jelent az Európai Központi Bank számára is, amely a legutóbb 3,25 százalékon határozta meg az irányadó kamatlábat. A jegybank jövő héten ülésezik, a piaci szereplők pedig újabb 25 bázispontos emelést prognosztizálnak.

Bár az euróövezeti recesszió az infláció leszorítása érdekében hozott kamatemelési döntéseket is befolyásolhatja, az EKB tisztviselői korábban azt sugallták, hogy fontosabb az árak leszorítása, mint a gazdasági lassulás elkerülése, így nagy valószínűséggel folytatódhat a kamatláb-emelés

Az elmúlt időszakban Európa és az Egyesült Államok is elfogadott úgynevezett chiptörvényeket az ágazatba történő beruházások ösztönzésére, mivel egyre nagyobb a félelem, hogy Kína túl könnyen befolyásolhatja a globális kínálatot.

A félvezetőként is ismert chipek létfontosságúak minden elektronikus eszközhöz, az okostelefonoktól kezdve az elektromos autókig, így az ellátási láncok ellenőrzése a világ legnagyobb kereskedelmi blokkjai számára prioritássá vált.

A francia gazdasági minisztérium közölte, hogy a félvezetőgyárnak jóváhagyott mostani, 2,9 milliárd eurós állami támogatás a 2017 óta felajánlott legnagyobb hozzájárulás.

A támogatás egy tavaly bejelentett, 7,5 milliárd eurós projektet hivatott segíteni, amelyet az európai STMicroelectronics és az amerikai GlobalFoundries vállalat fog megvalósítani.

Az európai félvezetőkről szóló törvény célja, hogy 43 milliárd eurónyi beruházást szabadítson fel, és 2030-ra a blokk a világ chiptermelésének 20 százalékát adja. Az öreg kontinens jelenleg a globális össztermelés kevesebb mint 10 százalékához járul hozzá.

A délkelet-franciaországi Grenoble közelében, az alpesi Crolles városában megvalósuló projekt 2028-ig közel hat százalékkal növelné az európai termelési kapacitást.

A félvezető-ellátás biztosításáért folytatott harc a koronavírus-világjárvány idején fokozódott, amikor a lezárások és egyéb intézkedések ellátási válságot okoztak, ezzel világszerte megzavarva különböző iparágak működését.

Csak a napenergia-ágazatban a munkahelyek számának 2030-ig meg kellene duplázódnia – közel egymillióra – ahhoz, hogy az Európai Unió elérje a REPowerEU célkitűzését, azaz 750 gigawattnyi napelem-kapacitás telepítését. Az Európai Bizottság becslése szerint ahhoz, hogy az EU energiaellátásának 45 százalékát megújuló energiaforrásokból nyerje, 2030-ig több mint 3,5 millió munkahelyet kell teremteni, ami hatalmas kihívást jelent a szakképzésben.

A szakemberek szerint már most is nagy hiányosságok vannak a szakképzettség terén. Gyakorlatilag ez az Európai zöld megállapodás Achilles-sarka.

Miközben az EU a megújuló energiaforrások fejlesztését ösztönző Net Zero Industry Act révén már rendelkezik egy zöld ipari stratégiával, továbbra sincs az egész kontinensre kiterjedő konkrét terv a napelemek telepítését, a szélturbinák építését és a zöld-hidrogénhálózat karbantartását végző munkaerő biztosítására.

Más a helyzet az Egyesült Államokban, ahol a zöldenergia-támogatási csomag – másnéven az inflációcsökkentő törvény – olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek megkövetelik, hogy az adójóváírást igénylő cégek a munka legalább 15 százalékát tanoncokkal végeztessék el. Tömegesen fektetnek be az amerikai fiatalokba, és a munkaerő egy teljesen új generációját hozzák be az iparágba. Hasonló stratégiára lenne szükség az EU-ban is.

A napenergia szektorban például a legnagyobb foglalkoztatási terület a telepítés – a panelek tényleges fizikai telepítése, elsősorban a háztetőkön. Öt munkahelyből négyet az ilyen jellegű feladat jellemez. Ez azt jelenti, hogy 2030-ra, az uniós célkitűzések elérése érdekében körülbelül 800 ezer embernek kell majd ezt a munkát végeznie az EU-ban.

Ehhez azonban Európa-szerte elérhetővé kell tenni a speciális képzési programokat.

Tovább halmozták adósságaikat az amerikaiak 2023 elején, és egyre több háztartás marad el a hiteltörlesztéssel – derült ki a New York-i székhelyű amerikai jegybank (Fed) jelentéséből.

Az év első három hónapjában a háztartások teljes adóssága rekordszintre, 17,05 billió dollárra ugrott, ami 0,9 százalékkal (148 milliárd dollárral) több, mint az előző negyedévben. Az egyenlegek most 2,9 billió dollárral magasabbak, mint 2019 végén, a koronavírus- világjárvány kezdete előtt.

Az adósság szinte mindenütt nőtt

A jelzáloghitel-egyenlegek 121 milliárd dollárral 12,04 billió dollárra ugrottak március végére, még úgy is, hogy a jelzáloghitel-igénylések 2014 óta a legalacsonyabb szintre estek vissza. Az autóhitelek egyenlegei eközben 10 milliárd dollárral nőttek az első negyedévben, ami ellentétes az első negyedévekben jellemző egyenlegcsökkenési tendenciával. A diákhitel-adósságok szintén szerény növekedésen estek át, 1,6 billió dollárra emelkedtek.

Csak a hitelkártyáknál nem nőttek az adósságok, de ott is az eddig mért legmagasabb értéken, 986 milliárd dolláron állnak az egyenlegek az első negyedévben, holott ez az az időszak, amikor a fogyasztók az ünnepi szezon után visszafogják kiadásaikat és visszafizetik adósságukat.

Ezt támasztja alá, hogy az elmúlt tíz évben a hitelkártya-egyenlegek jellemzően 3 százalékkal csökkentek a januártól márciusig tartó időszakban. A mostani adat azt jelzi, hogy a magas infláció továbbra is agyonnyomja az amerikai háztartásokat.

A hitelkártya-használat és az adósságállomány növekedése különösen aggasztó, mivel a kamatlábak – többek közt az infláció leszorítása érdekében – jelenleg csillagászati magasságban vannak. A Bankrate 1985-ig visszanyúló adatbázisa szerint a hitelkártyák átlagos éves teljes hiteldíjmutatója 20,33 százalékos rekordot ért el májusban. Az előző, 19 százalékos rekordhoz egészen 1991 júliusáig kell visszamenni az időben.

Ha a fogyasztók a magas árak ellensúlyozására adósságot vállalnak, akkor hosszú távon többet fizethetnek a termékekért. Például, ha valaki 5 ezer dollárnyi (1,68 millió forintnyi) adóssággal rendelkezik – ami az átlag adósságmérték az amerikaiak körében –, akkor a jelenlegi THM-szintek azt jelentenék, hogy körülbelül 23 évbe és 7 723 dollárnyi (2,6 millió forintnyi) kamatba kerülne, hogy a minimális törlesztőrészleteket fizetve kiegyenlítse a tartozást.

Egyre többen késnek a törlesztéssel

Míg a késedelmi hitelek viszonylag alacsonyak maradtak, a hitelkártya- és autóhitel-törlesztéssel küszködő hitelfelvevők száma megugrott. Márciusban a fennálló tartozások mintegy 2,6 százaléka volt valamilyen késedelmes szakaszban, ami némileg magasabb, mint az előző negyedévben mért 2,5 százalék.

De az a tény, hogy egy ilyen erős munkaerőpiac mellett a késedelmi ráták bármilyen módon emelkednek, több mint aggasztó. Ha a munkanélküliségi ráta emelkedni kezd – amire sok közgazdász számít a Fed folyamatban lévő, agresszív monetáris szigorításai miatt –, az rendkívül problémás lehet a fogyasztói adósság és a törlesztési késedelmek szempontjából.

Az Egyesült Államok gazdasági növekedése a vártnál jobban lassult az év első három hónapjában. A kormány előzetes becslése szerint a GDP éves szinten 1,1 százalékkal nőtt, szemben a negyedik negyedévi 2,6 százalékkal. A fogyasztói kiadások gyorsulását ellensúlyozta, hogy a vállalatok a magasabb hitelköltségek közepette – az év folyamán várható későbbi gyengébb keresletre számítva – felszámolták készleteiket.

A 20 országot tömörítő euróövezet gazdasága is alig bővült az első negyedévben, 0,1 százalékos növekedést ért el az azt megelőző három hónaphoz képest. Az egy évvel korábbi adatokhoz mérten a GDP 1,3 százalékkal nőtt.

Az euróövezet két bikája, Németország és Franciaország gazdasága január–márciusban stagnált vagy alig növekedett. Ennek oka, hogy az export emelkedését ellensúlyozta a belső fogyasztás visszaesése. A spanyol és az olasz gazdaság ezzel szemben a vártnál nagyobb mértékben bővült, részben a kereskedelmi fellendülésnek köszönhetően.

Az inflációs adatok is szokatlanul nehezen értelmezhetők voltak az első negyedévben, Franciaországban és Spanyolországban drágulás történt, míg a legtöbb német államban lassult vagy stabilizálódott az árnövekedés üteme.

Az ingatlanok átlagos bérleti díja Nagy-Britannia-szerte rekordértéket ért el. A Rightmove ingatlanos weboldal adatai szerint Londonban már havi 2500 fontot (1,07 millió forintot) kell fizetni egy albérletért.

Máshol sem sokkal jobb a helyzet, a felmérést végző cég szerint a fővároson kívül 2019 vége óta minden negyedévben drágultak az albérletárak, ami ahhoz vezetett, hogy az átlagos bérleti díj 2023 első három hónapjában először haladta meg a havi 1190 fontot (508 ezer forint).

A bérleti költségek meredek emelkedésének fő oka az volt, hogy a kereslet túlnőtt a rendelkezésre álló ingatlanok kínálatán. Ezt súlyosbította tavaly szeptemberben a Liz Truss kormány „minibüdzséje” által előidézett pénzpiaci káosz, amely a jelzáloghitelek költségeinek átmeneti megugrásához vezetett.

A lakásárak éves növekedése erőteljesen mérséklődött, majd az ingatlanügynököket és a bérbeadókat elárasztották az érdeklődők, így egyesek a nagy kereslet miatt jövedelmezőbb és hosszabb, akár hároméves bérleti szerződéseket tudtak kötni.

A Rightmove szerint a kereslet és a kínálat közötti legnagyobb egyensúlyhiány az elmúlt időszakban a sorházaknál volt. Az oldal előrejelzése alapján a tavasszal elérhetővé váló bérlakások számának növekedése miatt a bérleti díjak növekedésének üteme valamelyest lassulni fog. Azt azonban hozzátették, mivel „jelenleg nem látszik a horizonton a bérbeadásra elérhetővé váló új ingatlanok jelentős beáramlása a piacra, az aránytalanság egy ideig még fennmarad”.

Az elektromos autók értékesítése – beleértve az akkumulátoros elektromos járműveket és a plug-in hibrid elektromos járműveket – tavaly meghaladta a tízmilliót, ami 55 százalékos növekedést jelent 2021-hez képest – áll az IEA jelentésében.

Hozzátették, a tízmilliós értékesítési adat meghaladja az egész Európai Unióban eladott autók számát (mintegy 9,5 millió jármű), és közel fele a Kínában 2022-ben átadott autók számának. Itt érdemes kiemelni, hogy az IEA a jelentésében az „értékesítést” úgy határozza meg, mint „az utakra kerülő új járművek becsült számát”.

A párizsi székhelyű ügynökség szerint 2022-ben a világon több mint 26 millió elektromos autó közlekedett az utakon, ami 60 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbi adatokhoz képest.

A jövőre tekintve az IEA becslései szerint 2023-ban globálisan közel 14 millió elektromos autó kerül majd forgalomba.

„Ez a robbanásszerű növekedés azt jelenti, hogy az elektromos autók részesedése a teljes autópiacon a 2020-as 4 százalékról 2022-re 14 százalékra emelkedett, és az IEA legfrissebb előrejelzései alapján idén tovább nő, 18 százalékra” – írják a jelentéshez csatolt közleményben. 

Az IEA az elektromos autók értékesítését illetően Kínát „éllovasnak” nevezte. Hozzátéve, hogy az eladott járművek több mint 50 százaléka a világ második legnagyobb gazdaságában talált gazdára.   

„Európában, a második legnagyobb piacon az elektromos autók értékesítése 2022-re több mint 15 százalékkal nőtt, ami azt jelenti, hogy legalább minden ötödik eladott autó elektromos hajtású” – közölte az IEA. Az Egyesült Államokban az elektromos autók értékesítése 2022-re 55 százalékkal emelkedett.

Az elektromos autók értékesítése a nagy piacokon kívül általában alacsony, de 2022-ben Indiában, Thaiföldön és Indonéziában növekedés volt érzékelhető. „Ezekben az országokban az elektromos autók értékesítése együttesen több mint háromszorosára nőtt 2021-hez képest, elérve a 80 ezret” – emelte ki az IEA.

A TIAA Intézet és a George Washington Egyetem Globális Pénzügyi Műveltségi Kiválósági Központjának múlt héten közzétett Személyes Pénzügyi Indexe szerint a történelmi magasságokba emelkedő fogyasztóiár-emelkedés az amerikaiak negyedét arra kényszerítette, hogy kevesebbet fizessen magán nyugdíjpénztárába, míg az emberek 12 százaléka teljesen felhagyott a megtakarításokkal az elmúlt évben.

Ez jogosan aggasztja a kutatókat, hiszen a megtakarítások csökkenésének olyan tartós hatásai lehetnek, amelyek megnehezíthetik az emberek megélhetését a nyugdíjba vonulást követően. Egy korábbi felmérés szerint ráadásul az amerikaiak 40 százalékának már most sincs elég pénze félretéve az aranykorára.

A tanulmányból az is kiderül, az amerikaiak – saját elmondásuk szerint – nem csak a nyugdíjmegtakarítások terén vannak pénzügyi lemaradásban.

A megkérdezettek közel egyharmada vélte úgy, hogy 2022-ben nehezen tudott megélni, szemben a 2021-es 24 százalékkal. A válaszadók 26 százaléka vallotta be, hogy eladósodott, ami 6 százalékpontos emelkedés az előző évhez képest, 39 százalék pedig azt mondta, hogy nincs elegendő megtakarítása egyhavi megélhetési költségeinek fedezésére. Utóbbi 7 százalékpontos emelkedést jelent.

A tanulmány vezetői szerint az alacsony pénzügyi műveltséggel rendelkezők kétszer nagyobb valószínűséggel csökkentik nyugdíjcélú megtakarításaikat, és több mint négyszer nagyobb valószínűséggel hagyják abba a megtakarítást. Több mint négyszer nagyobb valószínűséggel mondják azt is, hogy nehezen tudnak megélni, háromszor nagyobb valószínűséggel számolnak be adósságstresszről, és négyszer nagyobb valószínűséggel rendelkeznek nem megfelelő vagy nem nyugdíjcélú vésztartalékkal.

A korábban hangoztatott környezetvédelmi irányelveivel ellentétben Németország magas károsanyag-kibocsájtással járó villamosenergia-termelő kapacitásokra támaszkodik – derült ki az elmúlt harminc napról készült környezetszennyezési adatokból.

A statisztikák alapján a zöld energia mellett hangosan kardoskodó országban a felhasznált áram jelentős részét szénerőművekkel termelték. A friss adatok azért is kellemetlenek, mivel a német kormány a napokban kapcsolta leutolsó három atomreaktorát (Isar 2, Emsland, Neckarwestheim 2). A három létesítmény együttesen annyi áramot termelt, mint Svédédország büszkesége, az Oskarshamn 3.

A három „igásló” kiesése következtében Németország még inkább kitett lesz a megbízhatatlan, és hektikusan termelő megújuló energiáknak, illetve a környező országoknak. A német kormány korábban kijelentette, hogy a több és bővített szivattyús tárolóerőmű javítani fogja a szél- és napenergia hasznosításának képességét, amelybe az ország az elmúlt években beruházott, azonban ezen energiaforrások időjárásnak való kitettségét még így sem sikerült kiküszöbölni.

Mára Németország az EU azon tagállamai közé került, ahol a legmagasabb az egy megtermelt kilowattórára jutó szén-dioxid-kibocsátás. Az ország ugyanis a korábban hangoztatott környezetvédelmi irányelveivel ellentétben, egyre inkább a magas károsanyag-kibocsátással járó villamosenergia-termelő kapacitásokra, például a szénerőművekre támaszkodik.

Az ide vonatkozó szén-dioxid-kibocsátás számos fejlődő országnál is magasabb volt Németországban. Az elmúlt harminc napról készült statisztikák szerint az ország energiatermelése környezetszennyezésben felülmúlta Szerbiát, Hondurast, de még Nigériát is.

A Bostoni Egyetem 118, több mint 75 ezer lakosú amerikai város polgármesterének megkérdezésével készült Menino-felmérése szerint a lakhatási költségek fedezése a legnagyobb kihívás az Egyesült Államokban.

A polgármesterek 81 százaléka mondta azt, hogy a lakhatási költségek segítése városuk legfontosabb gazdasági prioritásai közé tartozik.

A jelzáloghitelek kamata 2022 októberében közel 7 százalékos csúcsot ért el az Egyesült Államokban, és bár azóta csökkenésnek indult, az amerikai ingatlanpiac továbbra is bizonytalan. Eközben az átlagos havi albérleti díj 2022 februárja óta stabilan 1300 dollár (439 ezer forint) felett van.

A nagyvárosokon kívüli lakásárak növekedése részben azután következett be, hogy a koronavírust követően, a home office lehetőségét kihasználva, és a költségek csökkentése érdekében az amerikaiak kisebb városokba vándoroltak. Idén január és március között például a Redfin adatai szerint Chicagóból a wisconsini Madisonba költöztek a legtöbben, ahol az ingatlanárak egy év alatt 5,6 százalékkal emelkedtek.

A városok polgármesterei egyetértenek abban, hogy a lakhatás országos probléma, és a megfizethetősége helyi és állami szinten is kihívást jelent.

A lakásválság katalizátora az infláció, mely a 2022. júniusi csúcsán elérte a 9,1 százalékot. Következésképpen ez jelentős hatással volt a megélhetési költségekre, amelyet a polgármesterek a második legnagyobb gazdasági kihívásként jelöltek meg.

Az Egyesült Államok 10 legnépesebb városa közé tartozó San Antonióban például 76 098 dolláros (25,7 millió forintos) éves átlagjövedelemre van szükség ahhoz, hogy valaki ott élhessen. A két legsűrűbben lakott metropoliszban, New Yorkban és Los Angelesben már ennek több mint kétszeresére van szükség.

Nem nagy meglepetés, hogy ez sok amerikai számára gondot jelent, és itt jön a harmadik legnagyobb probléma a polgármesterek szerint: a szegénység.

Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatalának legfrissebb adatai szerint 37,9 millió amerikai – a teljes lakosság nagyjából 11,6 százaléka – él mély szegénységben.

A szegénység a hajléktalanság egyik vezető tényezője, amely 2020 óta 16 százalékkal nőtt az országban.

Februárban Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón elmondta, újra napirendre került a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér (Budapest Airport) megvásárlása a kormányülésen. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter felhatalmazást kapott a tárgyalásra a légikikötő tulajdonosaival.

A reptér közel 75 százalékát még a Gyurcsány-kormány adta el 2005 végén a brit BAA-nak 466 milliárd forintért. A céghez és az abban található eszközökhöz 75 évnyi üzemeltetési koncesszió járt, viszont a reptér területe az állam tulajdonában maradt. A BAA másfél évvel később továbbértékesítette a Budapest Airportot és azzal együtt a 75 évre szóló üzemeltetést a Hochtief építőipari csoport reptér-üzemeltetéssel foglalkozó vállalatának és három pénzügyi partnerének.

A Gyurcsány-korszak után szinte csak romokat és adósságokat öröklő magyar kormánynak nem sok választása maradt. Mivel a kisebbségi részesedés már nem biztosított érdemi szerepet a Budapest Airport Zrt. stratégiai működésében, így 2011-ben eladta 25 százalékos tulajdonjogát. A Hochtief-csoport 2013-ban aztán szintén túladott meglévő részesedésén. A vállalat többségi tulajdonosa így jelenleg AviAlliance (55,44 százalék tulajdonrésszel), amely többek közt az athéni, düsseldorfi és hamburgi reptereket is üzemelteti. A további tulajdonosok a Malton (a GIC leányvállalata) 23,33 százalékkal, valamint a Caisse de dépôt et placement du Québec, a második legnagyobb kanadai nyugdíjalap 21,23 százalékkal.

A Budapesten kialakult helyzet nem egyedülálló, az elmúlt évtizedekben a légikikötők esetében egyre többször történik részleges vagy teljes privatizáció, ennél fogva pedig számtalan működési modell létezik. Az üzemeltetés végbe mehet többek közt egy kormányhivatal vagy kijelölt minisztérium, szerződtetett vagy tulajdonló magánvállalat, illetve Köz-magán társulás révén is.

De miért igyekszik a kormány minden erejével visszavásárolni Magyarország legforgalmasabb repterét? Nos, a hosszú távú megtérülésen túl ebben az esetben érdemes megvizsgálni a légikikötők szerepét.

A repülőterek kulcsfontosságúak a városok, országok és régiók gazdasági fejlődése szempontjából. A kereskedelem csomópontjai, amelyekről utasokat és rakományt szállítanak a világ minden tájára. Ezt az amerikai Duke Egyetem kutatása is alátámasztja, miszerint a repülőterek fejlesztése összefügg a gazdasági fejlődéssel. A magyar kormány álláspontja szerint azonban jelenlegi tulajdonosi köre csupán befektetéskent tekint a Liszt Ferenc Repülőtérre, így stratégiai megközelítés és érdemi fejlesztések nélkül, a szolgáltatások díjának növelésével igyekeznek minél több pénzt kisajtolni belőle. A költségeket leszorították, az alkalmazott árakat viszont felsrófolták, ami azt eredményezte, hogy az egy utasműveletre eső díj a régióban Ferihegyen a legmagasabb, miközben a környező országok légikikötőinek színvonala szépen lassan maga mögött hagyja a budapesti riválisét.

Pedig a minőség – mint a legtöbb termék vagy szolgáltatás esetében – rendkívül fontos. Ahogyan azt Palkovics László, korábbi technológiai és ipari miniszter a Figyelőnek adott interjújában 2021-ben is jelezte, a Budapest Airportnak hatalmas szerepe van a turizmusban, a reptéren is múlik az ágazat szerepe, hiszen ez az első helyszín, amit a turisták meglátnak.

„Ha azt tapasztalják, hogy a reptéri szolgáltatások minősége nem megfelelő, a létesítmény kicsi és túlzsúfolt, valamint a belvárosba való bejutás is időigényes, akkor az nem vet jó fényt hazánkra” – fogalmazott.

Hozzátette azt tapasztalták, hogy a jelenlegi tulajdonosi kör megnehezíti a beruházási, fejlesztési folyamatokat, kísérleteteket. „Számukra nem prioritás annak fejlesztése a magyar gazdaság versenyképesebbé tétele, az idegenforgalom élénkítése és a közlekedéspolitikai célok elérése érdekében.”

Az immár leköszönt miniszter szerint a környező országok repterei jó kezekben vannak, tiszták, rendezettek. Bécs, Pozsony, Prága, Varsó és Bukarest egyaránt komoly sikereket tud felmutatni, míg Budapest egyértelműen lemaradt. Kiemelte, egyértelműen bebizonyosodott, hogy a reptér 2005-ös privatizálása ellentétes volt Magyarország stratégiai érdekeivel.

Pedig a repülőtér hasznosítása a turisztikai és kereskedelmi bevételek növelésére elsődleges szempont lehet a jövőben. Ha a statisztikákat nézzük, a Budapest Airport túlélte a járvány okozta viszontagságos időszakot, a többi európai országhoz képest azonban Magyarország légiforgalma (melynek legjelentősebb részét a Liszt Ferenc Repülőtér teszi ki) finoman szólva sem túl kiemelkedő.

A tavalyi év harmadik negyedévében megelőzött minket többek közt Csehország, Finnország, Románia, valamint Ausztria is, és épphogy csak sikerült a rangsorban Bulgária, Ciprus, Izland és Luxemburg előtt végezni. Egy jól megszervezett stratégiával kétségkívül lenne még potenciál a fejlődésre.

Az ágazat gyorsan és megállíthatatlanul növekszik. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által közölt becslések szerint a légi közlekedés iránti kereslet a következő húsz évben évente átlagosan 4,3 százalékkal fog emelkedni. Ha ez a növekedési pálya 2036-ig megvalósul, akkor a szektor tizenhárom év múlva 15,5 millió közvetlen munkahellyel és 1500 milliárd dollár GDP-vel járul majd hozzá a világgazdasághoz.

Továbbra is kérdéses, hogy a Budapest Airport tulajdonosi köre mennyire taksálja a tulajdonjogának értékét. Ettől függetlenül kijelenthető, hogy – a trendek alapján – hosszútávon jövedelmező lehet Magyarországnak a reptér visszavásárlása.

A májusban életbe lépő változás számos szakértőt aggaszt a vásárlókra és a gazdaságra gyakorolt hatásai miatt. Mitch Roschelle ingatlanszakértő és a Madison Ventures+ ügyvezető igazgatója nem kertelt, szimplán „őrületnek” nevezte az új törvényt.

„Ez egy bizarr világ” – mondta. „Az FHA (Szövetségi Lakásigazgatás) által felszámított díj, a PMI, azaz a személyes jelzálogbiztosítás célja, hogy büntesse az alacsonyabb hitelpontszámmal és kockázatosabb hitelekkel rendelkezőket, hogy alapvetően kiegyenlítse az esélyeket a hitelkockázat szempontjából. Nos, mit csinálunk? Az ellenkezőjét tesszük” – fejtette ki.

Mark Tepper, a Strategic Wealth Partners vezérigazgatója szintén elítélte az intézkedést, azzal érvelve, hogy az elhozza a „szocializmust a lakástulajdonosok számára”. Úgy véli, a Biden-kormány egyre több olyan szabályzást hoz, amellyel támogatja a rossz lakossági döntéseket.

Szakértők szerint a Szövetségi Lakásfinanszírozási Ügynökség május 1-jén hatályba lépő szabályai szerint a 680-as szint körüli hitelpontszámmal rendelkező hitelfelvevők egy 400 ezer dolláros (136 millió forintos) jelzáloghitel esetében havonta mintegy 40 dollárral (13 600 forinttal) több törlesztőt kell fizessenek. Ebből a többletből a kormány azokat támogatná, akik alacsonyabb hitelminősítéssel szeretnének jelzáloghitelt felvenni.

Minél magasabb a hitelbesorolás, annál többet kell beadni a közösbe, így a hitel mértékétől függően az is megeshet, hogy valakinek havi 100 dollárral nő a törlesztőrészlete. A szabályzásban nincs szó arról, hogy csupán az első lakásvásárlókra vonatkozik, így mindenki érintett, aki az FHA által biztosított hitelt vesz fel.

Az új szabályok értelmében az alacsonyabb hitelminősítéssel és kevesebb előleggel rendelkező fogyasztók kedvezőbb jelzáloghitel-kamatlábakra lennének jogosultak.

„Úgy nem lehet országként, gazdaságként növekedni, ha lényegében azt mondjuk: »Hé, ha meggondolatlanul költekeztél, a takaródon túlnyújtózva éltél, és nem fizetted be időben a törlesztőrészleteidet, ne félj, megoldjuk. Valaki, aki tudatosan költekezett és élt eddig, fizetni fog helyetted«. A kapitalizmus nem erről szól. Ez az új szabályozás olyan helyzetet alakít ki, ahol nincs következménye annak, ha rossz döntéseket hozol” – tette hozzá Tepper.

A szakértők attól tartanak, hogy a Biden-kormány döntése tovább súlyosbítja a lakáspiac amúgy sem túl rózsás helyzetét. Az eladók kivárnak, mivel tudják, hogy 9-12 hónapja mennyiért értékesítették szomszédaik hasonló ingatlanjukat, a vevőknek azonban már nincs akkora vásárlóerejük, mint korábban, így az ingatlanpiaci tranzakciók száma mélypontra csökkent.

„Éves szinten 6 millió eladott házról 4,4 (millió) millióra estünk vissza. Az ingatlanügynököknek tehát nagyon nehéz megélni. A lakáskínálat még mindig riasztóan alacsony. Az árakat tekintve pedig a lakások most 100 ezer dollárral drágábbak, mint 2020 februárjában. Tehát még mindig fennáll a megfizethetőségi probléma” – mondta Mitch Roschelle.

A németországi Emsland, Isar II és Neckarwestheim II atomerőművek bezárása várható volt. Az ország még 2011-ben bejelentette, hogy az atomenergia fokozatos megszüntetését tervezi. Némileg mégis meglepő, hiszen az orosz-ukrán háborút követő energiaválság okozta bizonytalan helyzetben sokan úgy vélték, a német kormány nem csak néhány hónnappal tovább tolja ki az atomreaktorok működtetését. Tévedtek.

A bezárásokra adott reakciók vegyesek voltak. Sokakat megdöbbentett, hogy Németország leállítja a tiszta energiatermelés egyik forrását, miközben az éghajlatváltozásra adott globális válaszlépések továbbra sem elégségesek, míg mások örültek, hogy az ország így legalább biztosan elkerüli az olyan nukleáris baleseteket, mint amilyenek más országokban korábban történtek.

Egy sor elismert tudós, köztük két Nobel-díjas, valamint az MIT és a Columbia egyetemek professzorai az utolsó pillanatban nyílt levélben kérték a reaktorok további működtetését.

„Tekintettel arra a veszélyre, amelyet az éghajlatváltozás jelent bolygónk élővilágára, valamint arra a nyilvánvaló energiaválságra, amelyben Németország és Európa az orosz földgáz elérhetetlensége miatt van, arra kérjük Önöket, hogy folytassák az utolsó megmaradt német atomerőművek üzemeltetését” – áll a levélben.

A tudósok szerint az Emsland, az Isar II és a Neckarwestheim II létesítmények több mint 10 millió német háztartást láttak el villamos energiával, vagyis a lakosság egynegyedét.

„Ez rendkívül kiábrándító, amikor egy olyan biztonságos, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, folyamatosan üzemelő energiaforrás, mint az atomenergia, rendelkezésre állt, és még negyven évig tovább működhetett volna” – mondta Henry Preston, a Nukleáris Világszövetség szóvivője a CNBC-nek. Hozzátette, Németország nukleáris ipara világszínvonalú volt. Mindhárom, hétvégén leállított reaktor rendkívül jól teljesített.

Bár a nyílt levél nem hozott sikert, ismét előtérbe került, hogy több évtizedes kihagyást követően miért fordul a világ a nukleáris energia felé. Az atomreaktorok által termelt áram nem jár üvegházhatású-gázkibocsátással. És mivel a globális éghajlatváltozás elleni erőfeszítések továbbra is elmaradnak a céloktól, az atomenergia fenntartható, megbízható energiaforrást jelent.

Ezt a nézetet Hans von Storch, a németországi Geesthachtban működő Institute for Coastal Research éghajlatkutatója, a nyílt levél egyik aláírója is megerősítette a CNBC-nek.

„Bár a döntés jogos, mégsem bölcs” – fogalmazott. „Az atomerőműveknek a kivezetése az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez vezet Németországban, holott egy másik politikai döntés szerint a gyors dekarbonizációnak kellene prioritást élveznie.”

Hangsúlyozta, hogy ő, mint kutató, értelmezhetetlennek tartja a döntést. Nincs vele egyedül.

Hiába való volt tehát a szakértők érvelése, a német kormány magkacsul ragaszkodott elképzeléséhez, így az ország most már csak a cseppfolyósított földgázra, az időjárásfüggő megújuló energiaforrásokra és az atomreaktoroknál jóval környezetszennyezőbb szénerőművekre számíthat az energiatermelésben.

Norvégia szállítja a világ tenyésztett lazacának több mint felét, az északi ország csak tavaly 1,5 millió tonnát exportált az árucikkből. A fosszilis tüzelőanyagok után ez az ország legnagyobb nemzeti bevételi forrása. Ráadásul rendkívül jövedelmező biznisz: 2022-ben a norvég lazactenyésztők haszonkulcsa a becslések szerint 45 százalék volt.

Tavaly szeptemberben a norvég kormány javaslatot tett az iparágra kivetett adók emelésére. A nyereség megosztását célzó elképzelés, avagy a „lazacadó” keretében 40 százalékos adómértéket határoztak meg (a 22 százalékos társasági adó mellett).

Néhány órával a javaslat bejelentését követően a lazactársaságok részvényárfolyama bezuhant, az oslói tőzsde tenger gyümölcsei indexe pedig 25 százalékot esett. Ennek ellenére a kormány továbbra is kitart amellett, hogy véghezviszi az emelést, enyhítésként az adó mértékét ideiglenesen 35 százalékra csökkentette.

A norvég pénzügyminisztérium azt állítja, a vitatott adó célja, hogy a part menti közösségek többet kapjanak „a haltenyésztés által létrehozott értékből”. Az ígéretek szerint a települések több pénzt kapnak majd „iskolákra, idősellátásra és egyéb jóléti szolgáltatásokra”.

A lazacadó mellett érvelők úgy vélik, hogy ezzel csökkenteni lehetne az ország olaj- és nyugdíjalapoktól való függőségét, és ellensúlyozni lehetne a kormány megnövekedett villamosenergia-támogatási kiadásait az európai energiaválság közepette.

Az iparág képviselői viszont azt nehezményezik, hogy az új adó aláássa az árversenyképességet és a gazdasági növekedést.

„A 35 százalékos illeték a lazacvállalatok adószintjének megháromszorozódását jelenti” – mondta a javaslatról Kristin Langeland, a Norvég Tengeri Élelmiszerek Szövetségének képviselője. Hozzátette, eddig is voltak elbocsátások, és kevesebb pénz maradt a beruházásokra.

Míg a nagy norvég lazactársaságok, köztük a Mowi, a SalMar és a Grieg Seafood részvényárfolyama visszaesett, addig a szakértők szerint a kisebb termelők profitálhatnak a lazacadóból.

A törvényjavaslat más előnyökkel is járhat. Azóta, hogy 1982-ben az ENSZ tengerjogi egyezménye rögzítette a felségvizek feletti szuverén joghatóság elvét, a kormányok világszerte hatalmas óceáni területeket adtak el állami engedélyek révén. A tengeri ökoszisztémák felügyeletét nagyrészt magáncégekre bízták, melyet követően a tengeri kereskedelmi tevékenység hatalmas növekedésnek indult, beleértve a hajózást, a fúrásokat, a mélytengeri bányászatot, az akvakultúrát és a biológiai kutatásokat.

Norvégia nincs egyedül a termelőkre kivetett adók kiterjesztésével. Augusztustól a Feröer-szigeteken új adókat vezetnek be a lazacfarmokra, szintén azzal a céllal, hogy a magas fogyasztói árakból származó profitot megsápolják. A 0,5 százaléktól 20 százalékig terjedő adó alapja a bevétel lesz.

Szakértők szerint az ilyen, az óceáni erőforrásokra kivetett adók a helyi közösségek támogatásán túl a tengeri környezet pusztulásának korlátozására is alkalmasak azáltal, hogy drágábbá teszik az azt károsító óceáni tevékenységeket – például a tengeri fúrásokat, a teherhajózást és a mélytengeri bányászatot. Ezenfelül – különösen a fejlődő országoknak – segíthetnének abban is, hogy előteremtsék az égetően szükséges közpénzeket.

Az elmúlt közel egy év legmeredekebb olajár-emelkedése ment végbe, miután az Oroszország és Szaúd-Arábia vezette olajtermelő országok koalíciója vasárnap bejelentette, hogy napi 1,15 millió hordóval csökkenti a kitermelést. A lépés sokkolta a kereskedőket, mivel az OPEC+ tisztviselői az elmúlt hetekben arról beszéltek, hogy ragaszkodni fognak a jelenlegi kitermelési politikához, még azt követően is, hogy a bankválság miatt az árak zuhanórepülésbe kezdtek.

Az októberi kétmillió hordós termelésvisszafogáshoz hozzácsapott önkéntes, „elővigyázatossági” csökkentések májusban kezdődnek, és 2023 végéig tartanak. Céljuk az „olajpiac stabilitásának” biztosítása – áll Szaúd-Arábia közleményében.

A bejelentés hatására a West Texas Intermediate nyersolaj – az amerikai irányadó árfolyam – több mint 6 százalékkal, hordónként 80,23 dollár körüli szintre emelkedett a hétfő kora reggeli kereskedésben, míg a Brent nyersolaj – a nemzetközi irányadó árfolyam – 5,35 százalékkal, hordónként 83,34 dollár körüli szintre ugrott.

A Goldman Sachs a csökkentéseket követően megemelte az olajárakra vonatkozó előrejelzését, és elemzői jegyzetében azt vetítette előre, hogy a Brent 2023 decemberére elérheti a hordónkénti 95 dollárt, 2024 decemberére pedig az ára akár hordónként 100 dollár is lehet.

„A meglepetésszerű (termelés)csökkentés összhangban van az OPEC+ új doktrínájával, miszerint azért cselekszenek megelőzően, mert jelentős piaci részesedésvesztés nélkül megtehetik” – fogalmaztak a befektetési bank elemzői.

A drágább olaj tovább súlyosbíthatja az Egysült Államokban az inflációt, amely még mindig mintegy háromszorosa a járvány előtti átlagnak. A benzin ára júniusban rekordmagas, gallononkénti 5,01 dolláros szintet ért el, ezzel nagyban hozzájárulva a tavalyi pénzromláshoz.

Az olajár az amerikai központi bank (Federal Reserve) azon erőfeszítéseit is megnehezítheti, hogy a gazdaságon belüli árnyomást recesszió kiváltása nélkül megfékezhesse. A döntéshozók már kilenc egymást követő kamatemelést hagytak jóvá, és a következő, május 2-3-i ülésükön egy 10. kamatemelést is kilátásba helyeztek.

A kereskedelmi kedvezmények és a szén-dioxid-kibocsátási mentességek elvesztésének kockázatával néz szembe Kína, miután az Egyesült Államok képviselőháza elfogadott egy törvényjavaslatot, amely a világ második legnagyobb gazdaságának „fejlődő ország” státuszának visszavonására szólít fel.

„A Kínai Népköztársaság nem fejlődő ország” című kétpárti törvényjavaslatot március 27-én gyorsított eljárásban, 415-0 arányban, egyhangú szavazással fogadták el az Egyesült Államokban. A javaslatot a szenátusnak és az amerikai elnöknek is jóvá kell hagynia, mielőtt az törvényerőre emelkedik.

Kínai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ha a törvényt elfogadják – ami valljuk be, igencsak valószínűnek tűnik –, akkor Kínának magasabb vámokkal, növekvő termelési költségekkel, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó több kötelezettséggel és a nemzetközi kedvezményes hitelek jelentős csökkenésével kell szembenéznie – mindezek végső soron munkahelyek megszűnéséhez vezetnének az országban.

A törvényjavaslat háttere 2020 februárjáig nyúlik vissza, amikor Donald Trump akkori amerikai elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok 25 országot, köztük Kínát, Indiát és Dél-Afrikát fejlett országként kezel, annak érdekében, hogy megszüntesse a kiegyenlítő vámvizsgálatok során számukra biztosított kedvezményes kereskedelmi elbánást.

A hét elején – miközben az amerikai törvényhozók a jelenlegi kétpárti jogszabályt terjesztették elő – a törvényjavaslat társszponzora, Young Kim képviselőasszony rámutatott, hogy Kína – amely 2010-ben megelőzte Japánt a világ második legnagyobb gazdaságaként – jelenleg a világgazdaság 18,7%-át teszi ki.

Elmondta, hogy a keleti ország alacsony kamatozású kölcsönöket vett fel nemzetközi szervezetektől, miközben az „Övezet és út” (BRI) kezdeményezés részeként trilliárdokat költött más országok infrastrukturális projektjeire. A BRI-t adócsapdának, „diplomáciai átverésnek” nevezte.

Kínát jelenleg fejlődő országnak tekintik a nemzetközi szervezetek, köztük az Egyesült Nemzetek Szervezete is, bár a „fejlődő” és a „fejlett” fogalmaknak nincsenek egyértelmű meghatározásai.

Ennek köszönhetően Kína jelenleg kereskedelmi korrekciós és dömpingellenes vám alóli mentességet élvez a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) részéről, pénzügyi támogatást kap a Világbanktól, technikai és pénzügyi támogatást kap nemzetközi szervezetektől, alacsonyabb vámterheket élvez számos exporttermékére, mezőgazdasági támogatást kap az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetétől (FAO), tudományos kutatási támogatásokat kap a fejlett országoktól, és a fejlődő ország státusza miatt további időt biztosítanak számára a világ szellemi tulajdonvédelmi normáinak elérésére.

Fejlődő országként Kína nemzetközi támogatást kaphat a környezeti és klímaváltozási kihívások kezeléséhez, valamint a fenntartható fejlődést elősegítő technológiákhoz. Többek közt az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is olyan társadalmi és gazdasági fejlesztési projekteket indított az országban, amelyek veszélybe kerülhetnek, ha változik Kína besorolása.

Kína gazdasági és technológiai eredményeit most az amerikai politikusok munícióként használják, hogy elvágják a fejlődését. Ha sikerül, a dinamikusan fejlődő ázsiai óriás komoly gondokkal nézhet szembe.

Ha Kínát fejlett országnak minősítik, többé nem élvezheti az alacsony vámokat, melynek következtében exportja csökkenni fog. Mivel a külföldi országok szigorúbb technológiai exportszabályokat írnak majd elő vele szemben, a kínai tech szektor nem fogja tudni beszerezni a szükséges technológiákat és alkatrészeket a gyártáshoz. Ráadásul ebben az esetben az ország nem tud majd alacsony költségű hiteleket igényelni a multilaterális fejlesztési bankoktól, még a pekingi székhelyű Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Banktól (AIIB) sem.

Kínában egyelőre nem aggódnak

A kínai állami média a maga részéről azt állítja, hogy Kínának nem kell túlságosan megrettennie a legújabb amerikai „gazdasági torpedótól”, mivel nem valószínű, hogy az Egyesült Államok felhívását a nemzetközi szervezetek elfogadják.

A Beijing Daily március 30-i cikkében azt írta, hogy Kína határozottan nem tartozik a fejlett országok közé, mivel az egy főre jutó bruttó hazai összterméke tavaly mindössze 14 ezer dollár volt, szemben Luxemburg 127 ezer, az Egyesült Államok 75 ezer és Japán 34 ezer dollárjával.

A vásárlóerő-paritáson számított GDP azonban jobb eszköz a különböző gazdaságok összehasonlítására a nominális GDP-nél, mivel a nemzetközi piaci árfolyamok helyett a helyi áruk és szolgáltatások relatív költségét és az adott ország inflációs rátáját veszi figyelembe.

A Nemzetközi Valutaalap szerint Kína egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritáson mérve tavaly jelentősen magasabb, mintegy 21 ezer dollár volt.

A Beijing Daily mindenesetre megjegyzi, hogy Kína a 85. helyen áll a világon az ENSZ Fejlesztési Programjának Humán Fejlődési Indexe alapján, amely egy ország oktatási szintjét, hosszú élettartamát és életszínvonalát jelzi.

„Mikor vált Kína gazdag nemzetté? Az Egyesült Államoknak ebbe nincs beleszólása” – írja az állami tulajdonú lap. „Amikor társadalmi és gazdasági fejlődésünk eléri ezt a szintet, nagylelkűen viselni fogjuk a felelősséget és a kötelezettségeket, amelyek ezzel járnak.”

Az Egyesült Államoknak sem lesz azonban áldozatmentes a legújabb akció. Ha elérik céljukat, hogy a „fejlett” bélyegzővel lelassítsák a kínai gazdaságot, akkor az amerikaiak is szenvedni fognak a drágább, Kínából importált áruk okozta magasabb inflációtól. Ez azonban egy olyan járulékos veszteségnek tűnik, amelyet Washington kész lenne elfogadni.

De vajon mely területekről számíthat a magyar munkaerőpiac „erősítésre”?

Magyarország a magyaroké, a munkahelyek is elsősorban a magyarokéi, és a magyar gazdaságnak elsősorban a magyar embereknek kell munkát adnia, csak utána jöhet mindenki más – jelentette ki Orbán Viktor március 9-én Budapesten a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján.

A miniszterelnök kifejtette: Magyarországnak a következő 1-2 évben szüksége lesz 500 ezer új munkavállalóra, és e tekintetben a belső tartalékok mozgósítására kell helyezni a hangsúlyt.

Elmondása szerint a közmunkások nem a tartalékot képezik, ott arról van szó, hogy segély helyett munkát adnak az embereknek, akik így kellő megbecsülés mellett képesek magukat és a családjukat eltartani. Van azonban földrajzi tartalék, nem véletlen, hogy a nagy iparfejlesztési beruházásokat illetően Kelet-Magyarországra összpontosítanak. „Debrecen mindjárt betelik, Nyíregyháza egy év múlva, Miskolc nehezebb eset” – sorolta.

Hozzátette: fölkészül Békés vármegye, ott még vannak tartalékok. Másrészt, ha kihasználják a mostani együttműködésre épülő európai uniós politikai hangulatot, amely előnyben részesíti a regionális együttműködést és segít a határon túli magyar közösségekkel való kapcsolattartásban, különösen a gazdasági kapcsolatok kiépítésében, mozgósíthatják az ottani munkaerő-tartalékokat.

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Az erősítésre kétségkívül szükség van, itt azonban fontos szempont figyelembe venni a munkavállalók oldalát is. A határon túli magyar kisebbségeket érő atrocitások és elnyomó szabályzások alapján talán nem túlzó kijelenteni: hasonló vagy jobb életkörülmények garantálásával lenne fogékonyság honfitársainkban a költözésre.

Az tudjuk, hogy mintegy 14-14,5 millió magyar él a világon, közülük közel 9,7 millió Magyarországon, tehát 4,3-4,8 millió honfitársunk közül kell meggyőzni 500 ezret, hogy szebb élet várja hazánkban. Na de kiket lehetne megszólítani?

Erre a kérdésre Nemzetstratégiai Kutatóintézet 1985 és 2015 között végzett tanulmánya adhat választ. A vizsgált 30 év alatt Magyarország demográfiai helyzetét sajátos folyamatok alakították. „A szomszédos országokhoz képest a hazánkba irányuló áttelepülés jelentős volt, és a bevándorlók nagy része a fogadó országgal megegyező, azaz magyar volt. A határon túli magyarok ugyanis olyan nagy számban és arányban érkeztek az elmúlt évtizedekben, hogy a történelmi Magyarország határainak figyelembevételével az összes hazánkba irányuló vándorlás felét akár belföldi vándorlásnak is tekinthetnénk” – olvasható a kutatóintézet elemzésében.

Forrás: Nemzetstratégiai Kutatóintézet

Mint az a képen látható adatokból kiderül, a legtöbben Romániából érkeztek, míg a dobogóra Ukrajna és Szerbia fért fel. Ebből a három országból számíthatunk tehát a legtöbb hazatérőre, bár a szomszédban dúló háború a Kárpátaljáról érkezőkkel némileg felboríthatja az arányokat.  A hazavándorlókról elmondható, hogy gazdaságilag aktívabbak és magasabban képzettek, mint a magyarországi lakosság átlaga. Tehát minőségi munkaerőpótlásról beszélhetünk.

Maslow-piramis (Forrás: Wikipédia)

A külhoni magyarok hazacsábításához azonban nem elég csak a szívet megszólítani, olyan motivációs erőre van szükség, ami meggyőzi őket arról, hogy jobb körülmények között dolgozhatnak és élhetnek Magyarországon. Ha az Abraham Maslow által kidolgozott szükséglethierarchiát vesszük alapul, akkor a fiziológiai és szociális szükségleteikre, valamint a fizikai és anyagi biztonságra hazánkban garanciát találhatnak. Az önbecsülés és az önmegvalósítás kielégítése az, amelyek terén a vállalatoknak, a kormány támogatásával fel kell venniük a versenyt a szomszéd országokkal.

Az öreg kontinens legnagyobb autógyártója arra figyelmeztetett, hogy az EU-t lekörözik a gigaberuházások bevonzásáért folytatott versenyben, miután Joe Biden bejelentette, hogy az inflációcsökkentő támogatási csomag (IRA) keretében összesen 369 milliárd dollár (140 ezer milliárd forintot) értékű segítséget nyújt a zöldberuházásokat vállaló cégeknek.

A Volkswagen most Brüsszel válaszára vár, mielőtt döntést hozna arról, hogy beruház-e a tervezett kelet-európai gyárába – számolt be a Guardian.

Széles kínálatuk miatt az elektromos autók akkumulátorainak globális piacát a kínai, koreai és japán gyártók uralják, de az Egyesült Államok, Európa és más kisebb szereplők, például az Egyesült Királyság igyekeznek felzárkózni a versenyben. Sok elemző attól tart, hogy akkumulátorgyárak nélkül a meglévő autóipar az adott térségben végül elsorvad.

Az EU becslései szerint az akkumulátorok piaca 2025-re eléri az évi 250 milliárd eurós (95 ezer milliárd forintos) értéket, ezért több tagállam, így Magyarország is jelentős támogatásokat kínál az autógyártók és az akkumulátorgyártó vállalatok beruházásainak vonzására.

Az amerikai támogatások azonban háttérbe szorítják az uniós vagy a brit hozzájárulásokat.

A Volkswagen képviselői nemrég az EU által alapított Európai Akkumulátor Szövetség keretében találkoztak magas rangú uniós tisztviselőkkel. A megbeszélésen részt vett többek közt Maros Sefcovic, Margrethe Vestager és Thierry Breton uniós biztos is, akikkel az Umicore vegyipari vállalat és a Northvolt európai akkumulátorgyártó cég vezérei közölték, hogy az EU-nak fel kell gyorsítania az engedélyezési eljárást, és mihamarabb reagálnia kell az IRA-ra.

Thomas Schmall, a Volkswagen igazgatótanácsának tagja, a vállalat alkatrészekkel foglalkozó részlegének vezetője a közösségi médiában írt találkozó tanulságairól. Szerinte Európának be kell vezetnie egy „IRA-megfelelési záradékot”.

„Ma az akkumulátor-üzletágat ázsiai vállalatok vezetik. És miközben az Egyesült Államok az inflációcsökkentő támogatási csomagnak köszönhetően felzárkózik, Európa egyre inkább lemarad. Az IRA feltételei annyira vonzóak, hogy Európa azt kockáztatja, hogy elveszíti a versenyt a milliárdos beruházásokért folytatott versenyben, amelyekről az elkövetkező hónapokban és években születik döntés” – fogalmazott.

A Volkswagen hat, egyenként 40 gigawattóra kapacitású európai akkumulátorgyár építését tervezi. Az első kettő, a németországi Salzgitterben és a spanyolországi Valenciában 2025-ben, illetve 2026-ban kezdené meg a termelést.

„A következő kelet-európai és észak-amerikai akkumulátorgyáraink számára még mindig vizsgáljuk a megfelelő helyszíneket. Még nem született döntés. Tartjuk magunkat ahhoz a tervünkhöz, hogy 2030-ig mintegy 240 gigawattóra kapacitású cellagyárakat építünk Európában, de ehhez megfelelő keretfeltételekre van szükségünk. Ezért várjuk ki, hogy mit hoz az úgynevezett uniós zöld megállapodás” – közölte a vállalat.

A támogatások mellett a többi mérlegelendő tényező között szerepel majd az alacsony árú zöld energiához való hozzáférés és az elérhető szakképzett munkaerő is.

Stephen Phipson, a brit feldolgozóipar lobbicsoportja, a Make UK vezetője szerint Egyesült Királyságban tapasztalható politikai nehézségek tovább súlyosbították az ellátási láncban a Brexit és a koronavírus-világjárvány okozta feszültségeket. A testület megbízásából készült felmérésében a válaszadó vállalatok csaknem fele állította azt, hogy az uniós beszállítók most óvatosabbak, ha az Egyesült Királyságról van szó. Az EU-n kívül tevékenykedő beszállítók egyharmada ugyanígy vélekedett.

A jelentés szerint tavaly a brit gyártók 40 százalékának beszállítót kellett váltania, és 2023-ban is hasonlóan alakulhat a helyzet. A megállapítások alátámasztják, hogy a megnövekedett költségek és a geopolitikai bizonytalanság kíméletlen nyomást helyeznek a feldolgozóipari vállalatok ellátási láncaira, ezzel brutális átfutási időket eredményezve. A Make UK ezért olyan nemzeti ipari stratégia kidolgozását kéri, amely támogathatja az innovációt és a növekedést az egész ágazatban.

„Bármerre nézek, mindenhol hatalmas problémák vannak, melyek hatással vannak a gazdaságra és az ágazatunkra. Az ukrajnai orosz invázió hozzájárult ahhoz, hogy az energiaköltségek könnyfakasztó szintre emelkedjenek, míg a pandémia okozta folyamatos sokk továbbra is világszerte megzavarja. Ráadásul ott van a tehetségek megszerzéséért és megtartásáért folytatott versengés, valamint az úgynevezett amerikai inflációcsökkentési csomag által kiváltott, az Egyesült Államok és az EU között kialakuló támogatási verseny” – mondta Stephen Phipson.

A közkeletűen „partygate” néven emlegetett ügy Johnson 2019-ben kezdődött miniszterelnöki időszakának legnagyobb belpolitikai botrányává fajult.

„A bejelentés óta az Egyesült Államokban már mintegy 90 milliárd dollár értékű zöldberuházás történt, és fennáll a valós veszélye annak, hogy az EU-n kívül maradva az Egyesült Királyság az USA erőfeszítései és az EU saját zöldberuházási terve közé szorul” – fejtette ki.

Hozzátette, mindez egy olyan időszakban történik, amikor a technológia fejlődése rohamosan felgyorsult, és „a geopolitika tektonikus lemezei elmozdultak a tengelyükről”.

„Ezek a tényezők együttesen még az elmúlt tizenkét hónap belpolitikai káosza nélkül is hatalmas kihívások elé állították volna az Egyesült Királyság gazdaságát és gyártóit” – fogalmazott, kiemelve, hogy a politikai szereplők látványos bukásai miatt megrendült a külföldi beszállítók bizalma a brit vállalatokban.

Fontos elágazáshoz értek a világ országai. Sokan már kiválasztották az irányt, mások még hezitálnak, néhányan pedig a szerintük rossz utat kijelölő államok vezetőit próbálják győzködni a saját igazukról. Magyarország az elmúlt 77 év tapasztalataival felvértezve igyekszik távol maradni az orosz-ukrán háborútól, nem véletlenül.

Az alábbi, vividmaps.com által összeállított térképen az egy főre jutó GDP látható vásárlóerő-paritáson, az európai térség országaiban, az amerikai dollár 2022-es értékéhez igazítva, közvetlenül a második világháború előtt.

Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP a leginkább elfogadott fejlettségi mutató, ebben az esetben ugyanis egy valutában mérve, a különböző országok árszínvonalait is figyelembe véve kerül középpontba az egyes gazdaságok teljesítménye. A térképről jól kiolvasható, hogy a háború előtt Magyarország a közepesen teljesítő államok közé tartozott, megelőzve többek közt Spanyolországot, Portugáliát, Jugoszláviát és a Szovjetúniót.

Az emberiség történetének legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa azonban rendesen átrendezte az erőviszonyokat, brutálisan visszavetve az országok fejlődését. Az alábbi térképen szintén a fejlettségi mutató látható, de közvetlenül a második világháborút követően.

Nyolc év alatt az európai országok – legfőképp a megszállt vagy totális vereséget szenvedő hadviselő felek – elképesztő visszaesést szenvedtek el. Vásárlóerő-paritáson mérve Ausztriában 61,9 százalékkal, Németországban 57,14 százalékkal, Görögországban 50 százalékkal, Romániában 44,12 százalékkal, Magyarországon 36,36 százalékkal, Bulgáriában 29,03 százalékkal, Olaszországban 25,76 százalékkal, Norvégiában 22,22 százalékkal esett vissza az egy főre jutó GDP.

A magyar a fejlettségi mutató a háború előtt a vizsgált országok átlagának 75,51 százaléka volt, utána azonban 55,74 százalékra esett vissza, ráadásul úgy, hogy hazánk területe – az 1947-es párizsi békeszerződés nyomán – a trianoni határoktól is kisebbre csökkent. A padlóról kellett felkelnie Magyarországnak.

A több évtizedes helyreállítási periódust követően viszont beköszöntött a gazdaságtörténet aranykora. Olyannyira, hogy a gazdasági fejlettség a 2000-es évek elejére a vizsgált országokban (a mai Albániát, Andorrát, Ciprust, Máltát, Moldovát és Luxemburgot nem számítva) átlagosan közel 3,7 szeresére nőtt (az egykori Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia országait az országcsoportok eredeti, 1945-os értékeivel vettük alapul).

A Központi Statisztikai Hivatal által közölt IMF-adatok szerint a magyar fejlettségi mutató 54 év alatt több mint négyszeresére nőtt, így a vásárlóerő-paritáson mért, egy főre jutó GDP a vizsgált országok középértékének 67,74-százalékára emelkedett. Mindössze 13 országnak – köztük Magyarországnak – sikerült az átlagnál jobban fejlődnie ebben az időszakban.

A következő két évtizedben Magyarország folytatta a felzárkózást, így 2021-re – többek közt a gazdasági világválságot átvészelve – eljutott oda, hogy fejlettségi mutatója ismét elérte a vizsgált országok (immáron Máltával, Ciprussal és Luxembourggal kiegészítve) átlagának 75 százalékát, az Európai Unió átlagának pedig a 76,16 százalékát.

Vásárlóerő-paritáson mérve, az egy főre jutó magyar GDP – a 12. legjobb eredményt produkálva – 21 év alatt a teljes középértéknél 56,47 százalékkal, az uniós középértéknél 33,42 százalékkal jobban fejlődött.

Hetvenhét év – ennyi kellett, hogy ledolgozzuk a hátrányt, és ismét elkezdjük zárni azt a bizonyos ollót. A foglalkoztatottsági adatok rekordot döntöttek, a reálbérek és -nyugdíjak emelkedtek, az állampolgárok életszínvonala pedig ezekkel párhuzamosan egyre javult. Aztán 2022-ben kitört az orosz-ukrán háború, melynek következtében elszabadult az infláció, elhatalmasodott az energiaválság, a bizonytalanság pedig hónapról hónapra nagyobb mértéket ölt.

Az Egyesült Államok és szövetségesei az Oroszországot gyengíteni hivatott szankciók kivetésén túl immár támadófegyverekkel és tankokkal támogatják Ukrajnát, ezzel növelve a konfliktus kiterjedésének esélyét, valamint egyre nagyobb veszélybe sodorva az elmúlt évtizedek prosperitását.

Magyarország egyértelmű oldalt választott, a béke oldalát. Nem akar belekeveredni a háborúba, és bármekkora nemzetközi nyomás is éri emiatt a kormányt, érthető, miért tart ki álláspontja mellett. Mert, ha egyvalami elmondható a magyarokról, az az, hogy tiszteljük a történelmet, és tanulunk belőle. Ezen az ösvényen pedig már jártunk. Köszönjük szépen, nem kérünk belőle!

„És a rakéta vörös fénye, a bombák robbanása,

Mutatta az éjszakában, hogy zászlónk még mindig fenn lobog”

– hangzanak az amerikai himnusz sorai. Márpedig az a zászló az orosz-ukrán háborúban egyre inkább felsejlik. No, nem a harctéren, sokkal inkább a háttérben.

Az Egyesült Államok, habár korántsem áldozatmentesen, de eddig is előnyt kovácsolt az Ukrajnában dúló vérengzésből. Látva, hogy Kína évek óta tartó, „veszélyes” gazdasági előretörését némileg lelassította a koronavírus-járvány, illetve az azt követő szigorú lezárások, Washington figyelő tekintetét Oroszországra és Európára szegezte, majd elkezdte húzogatni a szálakat.

Hogy az amerikaiaknak mekkora szerepe volt eleve a háború kirobbanásában, felesleges feszegetni. Rengetegen megtették, és mindenki megformálta már róla a maga véleményét. Sokkal érdekesebb viszont az, ami azóta zajlik, hiszen ahogy telnek a hónapok, egyre jobban kirajzolódik, mit miért csinál Washington.

Kezdődött minden a szankciókkal, melyek rászabadították az energiaválságot Európára, aztán jött az olajembargó és az olajpiaci verseny, amellyel nemcsak, hogy tartósan magasak maradtak az üzemanyagárak, de az ellátás szempontjából fontos tankerhajók vették Európa helyett Amerika felé az irányt. Majd amikor a villany és gázárak az öreg kontinensen már az eget verdesték, a Biden-kormányzat előállt egy „inflációcsökkentő támogatási csomaggal”, melynek köszönhetően tömegével csábítja a nagyvállalatokat Európából a tengerentúlra. Mindemellett persze az összes szankciós törekvés az orosz gazdaságot igyekszik összeroppantani.

Európa módszeres gazdasági kivéreztetése közben, egy másik szálon is zajlottak a cselekmények. Az Egyesült Államok a háború elején látszólag az Ukrajna védelmi képességét növelni igyekvő országok élére állt. Saját méretéhez képest jelentéktelen, de az európai kapacitásokhoz mérten jelentős fegyverszállítmányokat küldött Zelenszkij seregének, és erre biztatta a többi országot is. Ha maguktól nem mondtak le honvédelmi készletükről, akkor Washington üzletet ajánlott: „Adjátok oda azokat a régi vackokat, tőlünk kaptok vadiúj játékszereket”.

Bár a fegyverszállítással kapcsolatosan az európai országok vonakodtak – Magyarország és Ausztria a mai napig egyenesen ellenzi –, a pénzügyi támogatások tekintetében kitettek magukért. Így jutottunk el szép lassan odáig, hogy a háborús adományokat a harcban álló felek közötti diplomáciai kapcsolatok január 24-i megszűnése óta árgus szemekkel követő kieli IfW gazdaságkutató intézet (Kiel Institut für Weltwirtschaft) november 20-i adatai szerint Európa a kötelezettségvállalások tekintetében mintegy 4 milliárd euróval megelőzte a világ legnagyobb gazdaságát.

„A világ nem elég” elvet valló amerikaiak – akik főként fegyveradományokkal igyekeznek elnyújtani a számukra már kétségkívül előnyös konfliktust – azonban nem érik be ennyivel. Ismét elkezdték pedzegetni a szálakat. Most, hogy a harcmezőn és Európában egyaránt elfogytak a leselejtezett szovjet korabeli tüzérségi lövedékek, S-300-as légvédelmi rakéták és T-72-es tankok, érdekes módon egyre több nemzet hangja erősödött fel, hogy német gyártmányú Leopard 2-es tankokat küldhessen háborús támogatásként. Ennek egyetlen akadálya Németország harckocsikra vonatkozó szigorú exportszabálya volt. A németek felé is megnőttek hát a követelések, Berlin pedig tárcsázta Washingtont.

Jó lett volna póknak lenni a falon a német-amerikai egyeztetéseknél… Mindenesetre meggyőző érvek hangozhattak el, hiszen ezt követően sorra érkeztek a bejelentések. Az európai országok közül Németország és Lengyelország is 14-14 Leopard 2-es tankot ígért Ukrajnának, míg Spanyolország nem közölt számot, de „néhányat” azért Madrid is belengetett. Norvégia „komolyan fontolóra veszi”, hogy 36 Leopardjából 8-at az ukránok rendelkezésére bocsát, míg Hollandia azt pedzegeti, hogy a Németországtól lízingelt 18 Leopard 2-t megvásárolja, és elküldi Kijevnek. A britek 14 Challenger 2-es harci járműről tettek bejelentést. Azt a „néhányat” leszámítva, ez így is minimum 68 tankot (54 Leopard 2-es, 14 Challenger 2-es) jelenthet az öreg kontinensről, de mi a helyzet a tengerentúlon? Kanada 4 Leopard 2-est dob be a közösbe, míg az Egyesült Államok – most figyeljen mindenki – 31 M1 Abrams harckocsit „ad postára”. Harmincegyet… Az az Egyesült Államok, amely a Global Firepower oldal szerint Oroszországot, Kínát, Indiát és az Egyesült Királyságot megelőzve a földkerekség legnagyobb haderejével rendelkezik.

Felettébb gyanús, hogy az európai nagyhatalmak egyszerre, önként és dalolva mondanak le szárazföldi haderejük ékköveiről. Mármint az lenne, ha nem láttuk volna az előzményeket. Mindezt félretéve, az M1 Abrams és a Leopard 2 összehasonlításakor szembetűnő, tényleg inkább utóbbi segíthet jobban az ukránoknak. A dízelmotor, az alacsonyabb fogyasztás és ezáltal nagyobb hatótáv különösen fontos lehet a fronton, ahol az üzemanyagellátást nehéz megoldani, főleg ha az M1 Abramshez még kerozint is be kell szerezni. Emellett a Leopard 2-es könnyebb súlyban, így ha elakad vagy kifogy a nafta, az ukrán erők el tudják vontatni, míg az amerikai gyártmányt bajosabb lenne mozgatni. Az is a Krauss-Maffei-Wegmann és a Rheinmetall szerelemgyereke mellett szól, hogy jóval kevesebb idő szükséges a katonák betanítására a használatához. Arról nem is beszélve, hogy ha az M1 Abrams megsérül, ritka az olyan európai szerelőüzem, ahol meg tudják javítani.

De akkor az Egyesült Államok – amely egyébként ahelyett, hogy saját készleteit csonkolná meg, Ukrajna Biztonsági Segítségnyújtási Kezdeményezés keretein belül, külön erre a célra gyártja le a szükséges harckocsikat, nem kis késést eredményezve – miért épp M1 Abrams tankokat küld Ukrajnába, amikor a Leopard 2-esek az ukránok számára szinte minden szempontból előnyösebbek, ráadásul a tankokra szánt pénzből lehet, hogy hamarabb elérhetők lennének? Nos, hírverés nélkül nincs eladás. Ugye nem lepődünk meg, ha az elkövetkezendő fél évben a nyugati sajtóban megindul az ömlengés az Abramsek kiemelkedő harctéri sikereiről?

Kezd alakulni az Egyesült Államok terve: Európa nagy része kipörgeti készleteit, majd Washingtonhoz fordul új védelmi eszközökért. Az amerikai fegyveripar a háború előtt sem állt rosszul a nyugati országoknál: Norvégia hadi kiadásai 83 százalékát, Nagy-Britannia 77 százalékát, Olaszország 72 százalékát, Hollandia pedig 95 százalékát fordította amerikai gyártmányú fegyverekre 2017 és 2021 között. Az európai fegyverimport teljes összege 19 százalékkal ugrott meg ebben az időszakban az előző öt évhez képest. És ez még a háború, valamint Amerika ügyeskedése előtt volt.

Az ukrajnai válság eszkalációja aztán egészen új dimenziót nyitott a fegyvergyártók előtt. Az európai országok rá kellett jöjjenek, hogy a hidegháború óta igencsak elhanyagolták eszköztárukat. Olyannyira, hogy a NATO által előirányzott, a GDP 2 százalékának megfelelő védelmi beruházások a korábbi gyakorlattal ellentétben már inkább a küszöb alját jelentik, mint a plafont. Február vége óta az unió tagállamai vállalták, hogy mintegy 230 milliárd dollárral növelik fegyverarzenáljukat. Csak Németország 100 milliárd dollár értékben tervezi hadseregének modernizálását idén. Kétségkívül a minden más országnál több fegyvert gyártó és exportáló Egyesült Államok hadiipara (a 2017 és 2021 közötti időszakra becsült 210 milliárd dolláros éves globális fegyvereladás több mint 39 százalékát értékesítette) lesz ennek a legnagyobb haszonélvezője.

A piacvezető gyors növekedése azonban sötét időket hozhat az európai hadiiparra, vásárlóinak jelentős része pártolhat át a tengerentúlra. Ha csökken a kereslet, akkor optimalizálni kell majd a gyártást, ami kapacitásvesztéssel jár. A kutatás-fejlesztés hanyatlásba kezd, így szép lassan az európai fegyverek kikopnak a kontinensről. Az átállás részben már meg is kezdődött, az amerikaiak legnépszerűbb csúcstermékéért, az F35-ös vadászgépért például már évek óta sorban állnak az európai államok. Finnország 54 darabot kötött le 2020-ban, Lengyelország pedig 32 darabot rendelt belőle. További 71 gépet kért Norvégia, Hollandia, illetve Nagy-Britannia, és még a semleges Svájc is három tucat vadászgépre adott le rendelést szeptemberben, több mint 6 milliárd dollárért.

Pedig ezzel nem növelik a védelmet, hanem épp fordítva. Vajon amikor Európa nagyhatalmainak honvédelme amerikai tankokon, amerikai vadászgépeken és amerikai fegyvereken alapul, amelyeket csak amerikai szerelőüzemekben lehet karbantartani, és kizárólag amerikai lőszerrel érnek valamit, akkor mi lesz? A kontinens biztonsága egy olyan nagyravágyó ország jóindulatán múlik majd, amely kitűzte zászlaját a Holdra, és nem mellesleg – „az emberiség érdekében” – a Marsot is kolonizálni szeretné. Megelégszik-e majd az Egyesült Államok a hadiiparából származó bevételekkel, vagy esetleg új területeket jelöl ki a „bátrak földjének”?

Európa nagyhatalmai az energiabiztonság tekintetében elkövették azt a hibát, hogy egy országra hagyatkoztak, és meg is fizettek érte. Amikor azonban a szuverenitás és a kontinens védelme a tét, ez megengedhetetlen.

Az Európai Unió országai 2021 szeptembere óta 681 milliárd eurót különítettek el az energiaválságra, míg Nagy-Britannia 103 milliárd eurót, Norvégia pedig 8,1 milliárd eurót csoportosított erre a célra – derül ki a Bruegel agytröszt elemzéséből.

A 792 milliárd eurós végösszeg jelentős emelkedés a Bruegel legutóbbi, novemberi értékelésében szereplő 706 milliárd euróhoz képest. A költségek növekedésének hátterében pedig továbbra is az áll, hogy az európai országoknak úgy kell átvészelnie a telet, hogy az orosz gázszállítások nagy részére nem számíthatnak.

A kiadási lista élén – utcahosszal vezetve – Németország áll, közel 270 milliárd euróval. A németeket Nagy-Britannia, Olaszország és Franciaország követi, bár a felsorolt országok mindegyike kevesebb mint 150 milliárd eurót költött a háztartások és a vállalatok energiaszámláinak enyhítésére.

A Bruegel elemzése szerint egy főre vetítve Luxemburg, Dánia és Németország volt a legnagyobb költekező.

Az országokenergiaválságra elkülönített kiadásai mostanra meghaladták az Európai Unió 750 milliárd eurós Covid-19 helyreállítási alapjának összegét.

Európa fontos döntés előtt áll, ha a vállalatok megtartása érdekében fel akarja venni a versenyt az Egyesült Államokkal és Kínával. Éppen ezért az uniós vezetők hamarosan megvitatják a zöldtechnológiai projektekre vonatkozó állami támogatási szabályokra irányuló javaslatokat.

A terveket azonban több tagállam is aggodalommal fogadta, mondván hogy az állami támogatások növelése megzavarhatja a blokk belső piacát. Németországot többen kritikával illették nemrég bejelentett, a hatalmas energiatámogatási csomagja miatt, mivel annak összege messze meghaladja azt a szintet, amelyet más uniós országok megengedhetnek maguknak.

Hónapokra bontva október lett a kriptovaluta-hackelés csúcstartója: 32 különálló támadás során 775,7 millió dollárnak veszett nyoma. Az észak-koreai kötődésű hackerek, például a Lazarus Group kiberbűnözői szindikátus tagjai vállalták magukra a legnagyobb részt. Még a saját éves rekordjukat is megdöntötték a lopásokkal.

A csoport 2022-ben több hackelés során 1,7 milliárd dollár értékű kriptopénzt tulajdonított el a Chainalysis becslései szerint. Ebből az összegből 1,1 milliárd dollárhoz a decentralizált pénzügyi (DeFi) protokollok feltörése során jutottak hozzá.

A blokklánc-hálózaton használt digitális eszközök szabályozására létrehozott kódkészlet 2021-ben vált a hackerek elsődleges célpontjává, a támadások mértéke pedig 2022-ben tovább fokozódott. A DeFi-protokollok, mint áldozatok, a hackerek által ellopott kriptopénzek 82,1 százalékát tették ki tavaly. Ez 73,3 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest.

Ebből összesen 3,1 milliárd dollár származott kifejezetten a „láncközi hídprotokollokból”, amelyek arra hivatottak, hogy lehetővé tegyék a felhasználók számára, hogy kriptovalutájukat az egyik blokkláncról egy másikra helyezzék át.

A Chainalysis jelentésében megjegyezte, hogy a bűnüldöző és nemzetbiztonsági ügynökségek egyre jobban fejlődnek, így már nem esélytelenek a hackerek ellen vívott harcban.

Az Eurostat legfrissebb, harmadik negyedéves adatai azt mutatják, hogy a legtöbb uniós országban csökkent a GDP arányos államadósság az előző negyedévi adatokhoz képest, átlagosan 1,7 százalékkal. A huszonhétből csupán négy tagállamban, Svédországban (0,2 százalék), Franciaországban (0,3 százalék), Csehországban (1,7 százalék) és Bulgáriában (1,8 százalék) nőtt az adósság aránya a hazai össztermékhez képest, míg a tavalyi év azonos időszakához mérve csak a cseh gazdaság növelte az ország GDP-jét meghaladó mértékben a tartozásait.

Hogy lehetséges, hogy minden ország jobban teljesít? Nos, ehhez nagymértékben hozzájárult az orosz-ukrán háborút követően elszabadult infláció, amely az adósságokat is elinflálta. Ha ugyanis az árak hirtelen megugranak, az azt is jelenti, hogy az előző évihez képest jócskán nő a megtermelt jószágok ára, vagyis a nominális növekedés nagyobb lesz. Ezáltal a GDP is nő, ami jelen esetben – az államadóság bruttó hazai össztermékhez viszonyított arányát tekintve – azt eredményezi, hogy csökken az államadósság százalékos értéke.

A tavalyi harmadik negyedévi adatokat 2021 azonos időszakával összevetve kiderül, hogy az államadósság arányának csökkentésében Görögország (24,7 százalék), Ciprus (14,9 százalék) és Horvátország (11,1 százalék) járt az élen. Az Európai Unióban átlagosan 4,6, az euróövezetben 4,3 százalékos csökkenés történt.

Magyarország GDP arányos államadóssága egyéves viszonylatban 3,8 százalékkal csökkent, ami kifejezetten jó teljesítmény, hiszen a rezsicsökkentés, a minimálbér-emelés, a nyugdíjemelések és a 13. havi nyugdíj is jelentős terhet róttak az államkasszára. Ha pedig a második negyedéves adatokhoz képest mért -1,7 százalékos változást nézzük, hazánk az uniós középértéket felülmúlva az élmezőnyhöz tartozik.

Az államadósság alapvetően nem feltétlenül rossz dolog. Rövid távon jó eszköz az országok számára, hogy a gazdasági növekedésükhöz való beruházáshoz szükséges többletforrásokhoz jussanak. Ennek köszönhetően tudja egy ország biztosítani az állampolgárok jólétét, az infrastruktúra, illetve a különböző intézmények azonnali fejlesztését. Akkor lesz belőle az ország gazdaságát is érintő probléma – ami a befektetői hangulatot is befolyásolja –, amikor a GDP arányos államadósság eléri a kritikus szintet.

Világbank 2013-as tanulmánya szerint a fejlett gazdaságoknál a küszöbérték 77 százalék. Ha az államadósság ezt tartósan meghaladja, akkor minden egyes további százalékpontnyi adósság 0,017 százalékpontnyi éves reálnövekedésbe kerül. Nos, az EU-átlag a GDP arányos államadósság tekintetében 85,1 százalék, ami nyolc ország többlettartozásainak köszönhető.

Az érintett nyolc tagállam: Görögország (178,2 százalék), Olaszország (147,3 százalék), Portugália (120,1 százalék), Spanyolország (115,6 százalék), Franciaország (113,4 százalék), Belgium (106,3 százalék), Ciprus (91,6 százalék) és Ausztria (81,3 százalék).

Ciprust és Görögországot leszámítva a fent említett országok – főként Franciaország, Olaszország és Spanyolország – nominális GDP tekintetében az Európai Unió húzóerejének számítanak, ami egyben azt is jelenti, hogy az államadósságuk miatt az unió éves gazdasági reálnövekedése elmarad a potenciáljától.

A jelenlegi adatok alapján, a Világbank számításaival élve Görögország 1,72 százalékot, Olaszország 1,2 százalékot, Portugália 0,73 százalékot, Spanyolország 0,66 százalékot, Franciaország 0,62 százalékot, Belgium 0,5 százalékot, Ciprus 0,25 százalékot Ausztria pedig 0,07 százalékot veszít éves reálnövekedéséből a GDP arányos államadóssága miatt.

A német textiliparipari vállalatok sorra mentek csődbe elmúlt pár évtizedben, aminek következtében csaknem félmillió munkavállaló vesztette el állását. A nagyobb hajógyárakat áthelyezték, vagy ahogy például az 1893-ban alapított, híres Bremer Vulkan, összeomlottak; a Ruhr-vidéki szénbányák 2018-ra bezártak, az acélipar pedig összezsugorodott.

Mindezek után most egy újabb hullám érte el Németországot, amely veszélyezteti a jólétet és a munkahelyek megszűnéséhez vezet. Ez pedig az ipari vállalatok elvándorlása.

A vállalatok tömeges bedőlése és a termelési folyamatok országon kívülre való áthelyezése alapvetően három okra vezethető vissza.

Az első az energia-ársokk. Egy brandenburgi fóliagyártó vállalkozásnak, az Orafoltnak például naponta körülbelül 32 ezer köbméter gázra van szüksége, melyet a jelenlegi díjszabás mellett nem tud kifizetni. A vezetők a hatalmas költségnövekedés miatt a fóliagyártási folyamat egy részét az Egyesült Államokba akarják áttelepíteni.

A Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetsége (DIHK) felmérése szerint a vállalatok 17 százaléka a magas energiaárak miatt csökkenteni kívánja a hazai termelését, nyolc százalékuk pedig a teljes termelés áthelyezését tervezi. Martin Wansleben, a DIHK vezetője ugyan nem pánikol, de azt mondta: „Gazdaságunk helyzete drámai”.

Siegfried Russwurm, a német iparszövetség (BDI) elnöke szintén a fokozatos dezindusztrializációra figyelmeztet. Az aggodalom megalapozott, hiszen az ipar részesedése a bruttó hozzáadott értékből (GVA) Németországban 2016 óta 25,9 százalékról 23,4 százalékra csökkent.

A második fontos tényező a kutatás túlbürokratizáltsága. Európában a politika szabályozásra való hajlama – főként a kockázatoktól való félelem miatt – rendkívül magas, ami a kutatásintenzív cégeket külföldre üldözi. A Bayer AG a gyógyszerüzletágának jövőjét már nem Európában, hanem az Egyesült Államokban és Kínában látja.

A vakcinákat fejlesztő BioNTech is változásokra készül. A mainzi gyógyszergyár sikertörténetnek számít; az alapítók, Ugur Sahin és Özlem Türeci egy éven belül kifejlesztettek egy koronavírus elleni vakcinát, ezért pedig a szövetségi elnöktől megkapták az egyik legmagasabb német állami elismerést, a Nagy Érdemkereszt csillaggal nevű kitüntetést. A vállalat rákkutatásának fontos részei azonban hamarosan az Egyesült Királyságba költöznek.

Végül a harmadik ok az Egyesült Államok „csábítása”: az USA egyre több német vállalatot ösztönöz termelésének áthelyezésére. És hogy mit kínálnak az amerikaiak? A piac közelsége és a devizakockázatok minimalizálása mellett elsősorban alacsony energiaárakat és bőkezű állami támogatásokat.

Az RWE szélerőműparkjai hamarosan megjelennek Kalifornia nyugati partjainál. Az esseni székhelyű energiavállalat tavaly év végén szerezte meg a telepítési jogokat, az új szélerőműpark pedig 640 ezer amerikai háztartást lát majd el megújuló energiával. Az inflációcsökkentési támogatási csomag értelmében a tengeri szélerőművek akár 30 százalékos adójóváírásban is részesülhetnek.

Az utóbbi években rekordnövekedést elérő Siemens Gamesa, valamint az 1936-ban alapított, csőgyártásra specializálódott EEW (Erndtebrücker Eisenwerk) vállalat jelenleg szintén üzemek létrehozásán dolgozik az Egyesült Államokban.

Számos amerikai állam küldöttsége eközben Európába utazik, hogy népszerűsítse az inflációcsökkentési törvény feltételeit. Justin Kocher, az iparágspecifikusan munkaerőt toborzó JobsOhio nemzetközi üzletág igazgatója így fogalmazott: „Nem hiszem, hogy valaha is olyan keményen udvaroltunk volna a vállalkozásoknak, mint most”.

A dallasi székhelyű cég közleményében azt írta, hogy az új gépek segíteni fogják az Ameriflight flottájának modernizálását, és „lehetővé teszik a magas minőségű, differenciált termékkínálat biztosítását az iparág egy olyan részén, ahol exponenciális növekedés tapasztalható".

„A Natilus technológiája az autonóm innováció élvonalába tartozik, és alacsonyabb üzemeltetési költségekkel kecsegtet, miközben hozzáadott értéke jól illeszkedik az ügyfeleink igényeihez” – fejtette ki Alan Rusinowitz, az Ameriflight elnöke.

Az Ameriflight szerint a szénszálas, kevert szárnyszerkezetű teherszállító repülőgépekből álló, önvezető Natilus flotta 60 százalékkal csökkenti az üzemeltetési költségeiket és felére redukálja a szén-dioxid-kibocsátásukat.

A Natilus Kona, amelyre az Ameriflight szemet vetett, egy 3,8 tonnás, rövid távú szállítmányozásra alkalmas, személyzet nélküli légi jármű. A tervek szerint a gépeket a vállalat megnövekedett üzleti lehetőségeinek támogatására fogják használni, „elsősorban az Ameriflight gyorsított ellátási lánc szolgáltatásaihoz”.

A San Diegó-i székhelyű Natilusszal kötött üzlet értéke a Freightwaves weboldal információi szerint 134 millió dollár.

A Natilus társalapítója és vezérigazgatója, Aleksey Matyushev a hírportálnak elmondta, hogy várhatóan jövő év végén kezdik meg a Kona repülési tesztjeit, és 2026-ban tervezik a forgalomba bocsátását.

Az Ameriflight – a vezetőség megfogalmazásával élve – egy kis légi charter- és teherszállítóból egy 14 bázissal, heti 1500 járattal és 200 célállomással rendelkező nemzetközi szolgáltatóvá nőtte ki magát, „több mint 500 alkalmazottal, köztük több mint 150 pilótával és több mint 100 repülőgéppel”.

Az LVMH közölte, hogy a geopolitikai feszültségek és a magas megélhetési költségek ellenére második egymást követő rekordévüket élték meg a bevételek és a nyereség tekintetében. Az eladások megközelítették a 25 milliárd dollárt, ami 9 százalékos növekedést jelentett az év utolsó negyedévében.

A vállalat erős növekedést tapasztalt Európában, az Egyesült Államokban és Japánban, ami ellensúlyozta a koronavírus-lezárások miatti veszteségeket a kínai piacon. Ázsiában az LVMH 2022 első kilenc hónapjában 20 százalékos visszaesést tapasztalt, főként a világ második legnagyobb gazdaságában bevezetett zéró-Covid-politikának köszönhetően.

Bernard Arnault, az LVMH elnök-vezérigazgatója azonban úgy nyilatkozott, óvatosan optimista a kínai „zöld hajtásokkal” kapcsolatban.

„Minden okunk megvan arra, hogy bizakodók, sőt optimisták legyünk Kínával kapcsolatban” – mondta a luxuskonszern eredménybeszámolóján. A makói üzemeikből érkező friss adatokra reflektálva kiemelte, Ázsiában az üzlet kezd visszatérni a régi kerékvágásba, a kínaiak vásárolnak.

Az LVMH márkái közé tartozik a Tiffany's, a Christian Dior, a Sephora, a Hennessey és a Moët. Kivételesen jól teljesített a szintén a konszern kötelékébe tartozó Louis Vuitton tervezőmárka. Bevétele tavaly először haladta meg a 21,7 milliárd dollárt

A vállalatcsoport bevételeit az elemzők a luxuspiac mértékadójának tekintik. A Bain and Company tanácsadó cég szerint a jelenlegi trendekben összességében a személyes luxuscikkekre fordított kiadások növekedése látható.

„A személyes luxuscikkek piacán az előrejelzések szerint jövőre legalább 3–8 százalékos további bővülés várható, még a globális gazdasági nehézségek ellenére is” – áll a cég jelentésében.

A hónap elején az LVMH változtatásokat hajtott végre vezetői állományában. A világ egyik leggazdagabb embereként számon tartott Bernard Arnault a lányát nevezte ki a Dior divatház élére. A 47 éves Delphine Arnault Pietro Beccarit váltotta, aki a Louis Vuitton vezérigazgatói posztját vette át.

Arnault mind az öt gyermeke vezetői pozíciót tölt be az LVMH-csoporthoz tartozó márkáknál.