Az Európai zöld megállapodás Achilles-sarka

A munkaerő-hiány jelenleg a legfontosabb tényező, amely hátráltathatja Európa átállását a zöldenergiát hasznosító, főként nap-, szél- és atomenergiával működő gazdaságra.

Csak a napenergia-ágazatban a munkahelyek számának 2030-ig meg kellene duplázódnia – közel egymillióra – ahhoz, hogy az Európai Unió elérje a REPowerEU célkitűzését, azaz 750 gigawattnyi napelem-kapacitás telepítését. Az Európai Bizottság becslése szerint ahhoz, hogy az EU energiaellátásának 45 százalékát megújuló energiaforrásokból nyerje, 2030-ig több mint 3,5 millió munkahelyet kell teremteni, ami hatalmas kihívást jelent a szakképzésben.

A szakemberek szerint már most is nagy hiányosságok vannak a szakképzettség terén. Gyakorlatilag ez az Európai zöld megállapodás Achilles-sarka.

Miközben az EU a megújuló energiaforrások fejlesztését ösztönző Net Zero Industry Act révén már rendelkezik egy zöld ipari stratégiával, továbbra sincs az egész kontinensre kiterjedő konkrét terv a napelemek telepítését, a szélturbinák építését és a zöld-hidrogénhálózat karbantartását végző munkaerő biztosítására.

Más a helyzet az Egyesült Államokban, ahol a zöldenergia-támogatási csomag – másnéven az inflációcsökkentő törvény – olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek megkövetelik, hogy az adójóváírást igénylő cégek a munka legalább 15 százalékát tanoncokkal végeztessék el. Tömegesen fektetnek be az amerikai fiatalokba, és a munkaerő egy teljesen új generációját hozzák be az iparágba. Hasonló stratégiára lenne szükség az EU-ban is.

A napenergia szektorban például a legnagyobb foglalkoztatási terület a telepítés – a panelek tényleges fizikai telepítése, elsősorban a háztetőkön. Öt munkahelyből négyet az ilyen jellegű feladat jellemez. Ez azt jelenti, hogy 2030-ra, az uniós célkitűzések elérése érdekében körülbelül 800 ezer embernek kell majd ezt a munkát végeznie az EU-ban.

Ehhez azonban Európa-szerte elérhetővé kell tenni a speciális képzési programokat.