Lazacadó borzolja a kedélyeket Norvégiában

Norvégia szállítja a világ tenyésztett lazacának több mint felét, az északi ország csak tavaly 1,5 millió tonnát exportált az árucikkből. A fosszilis tüzelőanyagok után ez az ország legnagyobb nemzeti bevételi forrása. Ráadásul rendkívül jövedelmező biznisz: 2022-ben a norvég lazactenyésztők haszonkulcsa a becslések szerint 45 százalék volt.

Tavaly szeptemberben a norvég kormány javaslatot tett az iparágra kivetett adók emelésére. A nyereség megosztását célzó elképzelés, avagy a „lazacadó” keretében 40 százalékos adómértéket határoztak meg (a 22 százalékos társasági adó mellett).

Néhány órával a javaslat bejelentését követően a lazactársaságok részvényárfolyama bezuhant, az oslói tőzsde tenger gyümölcsei indexe pedig 25 százalékot esett. Ennek ellenére a kormány továbbra is kitart amellett, hogy véghezviszi az emelést, enyhítésként az adó mértékét ideiglenesen 35 százalékra csökkentette.

A norvég pénzügyminisztérium azt állítja, a vitatott adó célja, hogy a part menti közösségek többet kapjanak „a haltenyésztés által létrehozott értékből”. Az ígéretek szerint a települések több pénzt kapnak majd „iskolákra, idősellátásra és egyéb jóléti szolgáltatásokra”.

A lazacadó mellett érvelők úgy vélik, hogy ezzel csökkenteni lehetne az ország olaj- és nyugdíjalapoktól való függőségét, és ellensúlyozni lehetne a kormány megnövekedett villamosenergia-támogatási kiadásait az európai energiaválság közepette.

Az iparág képviselői viszont azt nehezményezik, hogy az új adó aláássa az árversenyképességet és a gazdasági növekedést.

„A 35 százalékos illeték a lazacvállalatok adószintjének megháromszorozódását jelenti” – mondta a javaslatról Kristin Langeland, a Norvég Tengeri Élelmiszerek Szövetségének képviselője. Hozzátette, eddig is voltak elbocsátások, és kevesebb pénz maradt a beruházásokra.

Míg a nagy norvég lazactársaságok, köztük a Mowi, a SalMar és a Grieg Seafood részvényárfolyama visszaesett, addig a szakértők szerint a kisebb termelők profitálhatnak a lazacadóból.

A törvényjavaslat más előnyökkel is járhat. Azóta, hogy 1982-ben az ENSZ tengerjogi egyezménye rögzítette a felségvizek feletti szuverén joghatóság elvét, a kormányok világszerte hatalmas óceáni területeket adtak el állami engedélyek révén. A tengeri ökoszisztémák felügyeletét nagyrészt magáncégekre bízták, melyet követően a tengeri kereskedelmi tevékenység hatalmas növekedésnek indult, beleértve a hajózást, a fúrásokat, a mélytengeri bányászatot, az akvakultúrát és a biológiai kutatásokat.

Norvégia nincs egyedül a termelőkre kivetett adók kiterjesztésével. Augusztustól a Feröer-szigeteken új adókat vezetnek be a lazacfarmokra, szintén azzal a céllal, hogy a magas fogyasztói árakból származó profitot megsápolják. A 0,5 százaléktól 20 százalékig terjedő adó alapja a bevétel lesz.

Szakértők szerint az ilyen, az óceáni erőforrásokra kivetett adók a helyi közösségek támogatásán túl a tengeri környezet pusztulásának korlátozására is alkalmasak azáltal, hogy drágábbá teszik az azt károsító óceáni tevékenységeket – például a tengeri fúrásokat, a teherhajózást és a mélytengeri bányászatot. Ezenfelül – különösen a fejlődő országoknak – segíthetnének abban is, hogy előteremtsék az égetően szükséges közpénzeket.