Világháborús tanulságok

Fontos elágazáshoz értek a világ országai. Sokan már kiválasztották az irányt, mások még hezitálnak, néhányan pedig a szerintük rossz utat kijelölő államok vezetőit próbálják győzködni a saját igazukról. Magyarország az elmúlt 77 év tapasztalataival felvértezve igyekszik távol maradni az orosz-ukrán háborútól, nem véletlenül.

Az alábbi, vividmaps.com által összeállított térképen az egy főre jutó GDP látható vásárlóerő-paritáson, az európai térség országaiban, az amerikai dollár 2022-es értékéhez igazítva, közvetlenül a második világháború előtt.

Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP a leginkább elfogadott fejlettségi mutató, ebben az esetben ugyanis egy valutában mérve, a különböző országok árszínvonalait is figyelembe véve kerül középpontba az egyes gazdaságok teljesítménye. A térképről jól kiolvasható, hogy a háború előtt Magyarország a közepesen teljesítő államok közé tartozott, megelőzve többek közt Spanyolországot, Portugáliát, Jugoszláviát és a Szovjetúniót.

Az emberiség történetének legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa azonban rendesen átrendezte az erőviszonyokat, brutálisan visszavetve az országok fejlődését. Az alábbi térképen szintén a fejlettségi mutató látható, de közvetlenül a második világháborút követően.

Nyolc év alatt az európai országok – legfőképp a megszállt vagy totális vereséget szenvedő hadviselő felek – elképesztő visszaesést szenvedtek el. Vásárlóerő-paritáson mérve Ausztriában 61,9 százalékkal, Németországban 57,14 százalékkal, Görögországban 50 százalékkal, Romániában 44,12 százalékkal, Magyarországon 36,36 százalékkal, Bulgáriában 29,03 százalékkal, Olaszországban 25,76 százalékkal, Norvégiában 22,22 százalékkal esett vissza az egy főre jutó GDP.

A magyar a fejlettségi mutató a háború előtt a vizsgált országok átlagának 75,51 százaléka volt, utána azonban 55,74 százalékra esett vissza, ráadásul úgy, hogy hazánk területe – az 1947-es párizsi békeszerződés nyomán – a trianoni határoktól is kisebbre csökkent. A padlóról kellett felkelnie Magyarországnak.

A több évtizedes helyreállítási periódust követően viszont beköszöntött a gazdaságtörténet aranykora. Olyannyira, hogy a gazdasági fejlettség a 2000-es évek elejére a vizsgált országokban (a mai Albániát, Andorrát, Ciprust, Máltát, Moldovát és Luxemburgot nem számítva) átlagosan közel 3,7 szeresére nőtt (az egykori Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia országait az országcsoportok eredeti, 1945-os értékeivel vettük alapul).

A Központi Statisztikai Hivatal által közölt IMF-adatok szerint a magyar fejlettségi mutató 54 év alatt több mint négyszeresére nőtt, így a vásárlóerő-paritáson mért, egy főre jutó GDP a vizsgált országok középértékének 67,74-százalékára emelkedett. Mindössze 13 országnak – köztük Magyarországnak – sikerült az átlagnál jobban fejlődnie ebben az időszakban.

A következő két évtizedben Magyarország folytatta a felzárkózást, így 2021-re – többek közt a gazdasági világválságot átvészelve – eljutott oda, hogy fejlettségi mutatója ismét elérte a vizsgált országok (immáron Máltával, Ciprussal és Luxembourggal kiegészítve) átlagának 75 százalékát, az Európai Unió átlagának pedig a 76,16 százalékát.

Vásárlóerő-paritáson mérve, az egy főre jutó magyar GDP – a 12. legjobb eredményt produkálva – 21 év alatt a teljes középértéknél 56,47 százalékkal, az uniós középértéknél 33,42 százalékkal jobban fejlődött.

Hetvenhét év – ennyi kellett, hogy ledolgozzuk a hátrányt, és ismét elkezdjük zárni azt a bizonyos ollót. A foglalkoztatottsági adatok rekordot döntöttek, a reálbérek és -nyugdíjak emelkedtek, az állampolgárok életszínvonala pedig ezekkel párhuzamosan egyre javult. Aztán 2022-ben kitört az orosz-ukrán háború, melynek következtében elszabadult az infláció, elhatalmasodott az energiaválság, a bizonytalanság pedig hónapról hónapra nagyobb mértéket ölt.

Az Egyesült Államok és szövetségesei az Oroszországot gyengíteni hivatott szankciók kivetésén túl immár támadófegyverekkel és tankokkal támogatják Ukrajnát, ezzel növelve a konfliktus kiterjedésének esélyét, valamint egyre nagyobb veszélybe sodorva az elmúlt évtizedek prosperitását.

Magyarország egyértelmű oldalt választott, a béke oldalát. Nem akar belekeveredni a háborúba, és bármekkora nemzetközi nyomás is éri emiatt a kormányt, érthető, miért tart ki álláspontja mellett. Mert, ha egyvalami elmondható a magyarokról, az az, hogy tiszteljük a történelmet, és tanulunk belőle. Ezen az ösvényen pedig már jártunk. Köszönjük szépen, nem kérünk belőle!